Köztévé: kinek kell az elnök?

Március közepére ígérik a döntést az új elnökről, de a viszonyokat látva nagy kockázat nélkül fogadni lehet arra, hogy a procedúra ismét eredménytelen lesz. A legutóbbi, negyedik körben a kuratóriumi elnökség az MSZP, az SZDSZ és az MDF összefogásával már legalább jelölni tudott, de a Fidesz a nagykuratóriumon keresztül meg tudta fúrni a választást. A lényeg ugyanaz volt, mint korábban bármikor: a pártok saját játszóterüknek tekintik a köztévét és ezen a terepen is űzik megszokott, kisded játékaikat. Az enyém-tied huzavona folyik megállás nélkül, a közszolgálatiság az égvilágon senkit sem érdekel.

A tét az, ki mit tud maga alá teperni és mennyit tud lenyúlni. Jellemző, hogy a mostani elnökségi jelölés csak azért lehetett sikeres, mert a szocialisták a háttéralkuk során a hírek szerint fontos pozíciókat ígértek a másik két pártnak a köztévében. Félreértés ne essék, bennfentesek szerint a Fidesz is részt vett az alkudozásban, de a végén úgy döntött, nem elégszik meg egy-két zsíros falattal, hanem az egész pecsenye kell neki, még ha várnia is kell rá egy kicsit, mondjuk a remélt választási győzelméig.

Eleve csak kudarc lehet

Az újabb elnökválasztási kísérleteket a jelenlegi helyzetben eleve kudarcra ítéli, hogy a legnagyobb ellenzéki párt most nem érdekelt a megegyezésben. Miért kötne gyenge pozícióból kompromisszumot, ha a belátható jövőben esetleg ő diktálhatja a feltételeket? Nem beszélve arról, hogy a végső szakaszába érkezett az évek óta folyó egyeztetés az új médiatörvényről, amely a tervezete szerint alapjaiban változtatná meg a közmédiumok irányítási és felügyeleti rendszerét. Az amúgy is köznevetséget kiváltó kuratóriumok megszűnnének, helyüket háromtagú testületek vennék át, ezek felett pedig a széles hatáskörű Közszolgálati Tanács állna.

Bár a legújabb, várhatóan néhány héten belül a parlament elé kerülő tervezetből kikerülnek a korábban nagy felháborodást kiváltó, a véleménynyilvánítási szabadságot korlátozó elemek, az a szándék változatlanul megmarad benne, hogy erősítse a parlamenti pártok, főleg a nagyok befolyását. Az egész közmédia sokkal erősebb és centralizáltabb kontroll alá kerülne, a kormányon lévők mozgástere a beavatkozásra nőne. Némi szarkazmussal az egész tervezetről elmondható, hogy az elsősorban a hatalomról szól, nem pedig a közszolgálati működésről. Ezért is vehető biztosra, hogy esetleges tavaszi elfogadása előtt nem fognak tévéelnököt választani.

Káosz a rendező elv

Lehet, hogy nincs is rá szükség. A körülményeket jól ismerők szerint a köztévében régóta a káosz a rendező elv, és a tapasztalatok azt mutatják, senki nem érdekelt ennek megváltoztatásában. Ebből a szempontból szinte indifferens, van-e megkoronázott vezetője az intézménynek, vagy csupán egy ideiglenesen megbízott helyettes irányítja azt. Nem rosszabb a helyzet az ismétlődő átmeneti időszakok alatt sem, mint amikor választott elnök van. A pénz ugyanúgy folyik ki, a helyezkedések a jobb pozíciókért és műsorokért állandóak, akárcsak a különböző politikai erők érdekérvényesítése és befolyásolási lépései. Az egész stáb már megszokta az interregnumokat, a többség még örül is neki, mert ki tudja, hogy egy új elnök milyen sleppet hoz magával.

A Magyar Televízió tehát köszöni szépen, jól elvan elnök nélkül is, változatlanul működik tovább, business as usual. Az ésszerű gazdálkodást, a műsorok színvonalát senki ne firtassa. Független szakmai működtetés, tiszta, átlátható viszonyok, világos minőségi elvárások már másfél évtizede nincsenek, és az új médiatörvény tervezetét látva nem is lesznek egyhamar. Ha ez így megy tovább, eljutunk oda, hogy nem csupán az elnökre, de az egész intézményre sem lesz szükség.