Kevés lesz a 29 pont, újabb megszorítások jöhetnek
Kellett néhány nap ahhoz, hogy a sebtiben bejelentett 29 pontos gazdasági csomagról pontosabb információkat kapjunk. A konkrétumok több nyitott kérdésre választ adtak, de a végrehajthatóságát és a hatásait illetően további kérdőjelek merültek fel. Ezekre leghamarabb ősszel, az újabb csomag előterjesztésekor remélhetünk választ.
A kormányfő által a parlament előtt ismertetett gazdasági csomag elsődleges célja az volt, hogy gyorsan lecsillapítsa a felelőtlen nyilatkozatok miatti pánikot és megnyugtassa az aggódó piacokat. Ennek megfelelően nem beszélhetünk koherens és kidolgozott programról, hanem csupán rögtönzésről, amely igyekezett megfelelni a hiányelvárásoknak és elkerülni a nagyobb baklövéseket. Vélhetően ennek a sietségnek köszönhető, hogy számos kérdőjel maradt a végrehajtás részleteiről és időzítéséről, a konkrét költségvetési hatásokról. Ráadásul olyan ügyek is belekerültek – lásd a pálinkafőzés szabadságát –, amelyeknek nem lenne helyük egy komoly programcsomagban.
(Most tegyük félre azt az alapvető kérdést, hogy miközben a Fidesz folyamatosan arról beszélt, választási győzelme esetére kész programja van a gazdaság rendbetételére, a jelek szerint felkészületlenek voltak, pedig legalább három éve biztosra vehették a kormányzás átvételét.)
A hiányosságokat maga a kormány is tisztán látta, és az elmúlt napokban pontosítani igyekezett a tervezett intézkedés-csomagot. A kép még mindig homályos, de néhány erősen hiányolt konkrétumra már fény derült, miközben néhány lényeges elemet módosítottak is. Ami a legnagyobb hangsúllyal kifejtett részt, az adóváltozásokat érinti, egyértelművé vált, hogy szó sincs azonnali, átfogó átalakításról, hanem két év alatt, fokozatosan, egymással összehangolva vezetik be a módosításokat. Ez nagyon helyes, mert szorosan összefüggő rendszerről beszélünk, amelyből egyes pontokat kiragadni több mint kockázatos. Így például nem lehet meglépni az egységes 16 százalékos kulcsot anélkül, hogy az adójóváírást kivezetnék a rendszerből, mert 2-300 milliárd forintos lyuk keletkezik. Ugyanakkor az adójóváírás sem szűnhet meg azonnal, mert az a munkavégzők mintegy kétharmadát hátrányosan érintené, mindenkit, akinek a havi jövedelme nem éri el a 240 ezer forintot.
Ennek ellensúlyozására, mint kiderült, megszüntetik a szuperbruttósítást, azaz a bérekre kivetett járulékok többé nem képeznek adóalapot. Emellett jelentősen meg akarják emelni a minimálbért, addig a szintig, hogy az adójóváírás megszűnése ne okozzon nettó jövedelem kiesést. Ehhez azonban legalább 25 százalékos emelésre lenne szükség, ami a padlóra vinne sok céget, főleg a kkv-szektorban és leginkább az építőiparban, az idegenforgalomban és vendéglátásban, valamint a mezőgazdaságban, azaz pontosan azokon a területeken, amelyeknek a kormány leginkább kedvezni akar, és amelyektől a meghirdetett egymillió új munkahely legnagyobb részének megteremtését reméli. Az ellentmondás első ránézésre is kiáltó, érthető, hogy a konkrét intézkedések még váratnak magukra. A Fidesz egy olyan sok ismeretlenes matematikai feladványt adott magának, amelynek egyszerre kell megoldania a felsorolt dilemmákat, méghozzá úgy, hogy a büdzsében is meglegyen rá a kellő fedezet.
Ez rejtvényfejtő terminológiával élve a kemény dió kategóriába tartozik, főleg akkor, ha ennek a társadalmi-politikai kockázatait is figyelembe vesszük. Ha nem sikerül mindent pontosan összehangolni, a kormány a lakosság többségét gyorsan magára haragíthatja. A veszélyeket növeli, hogy azóta bejelentették: az adókedvezmények döntő többségét is megszüntetik, ami egyébként megfelel az egységes adókulcs logikájának, bár ugyancsak a szegényebbeket sújtja, mert a magasabb keresetűek eddig sem élhettek ezzel a lehetőséggel.
