Jöhet a földadó?

Szinte semmilyen fejlesztési forrása nem marad jövőre a kisebb településeknek, ezért egy fideszes képviselő feltámasztaná a termőföldek bérbeadása után fizetendő adót, amit még a Medgyessy-kormány törölt el. Az ötlet elvileg illeszkedne a kormány birtokpolitikájába, de egyelőre nem született róla döntés. A megvalósítást nehezíti, hogy a kormány elutasítja a vagyonadó minden formáját, a fideszes képviselők közül pedig sokaknak van földbirtokuk.

2012. október 25., 11:04

Csak kevés olyan jövedelem van ma Magyarországon, amely után nem kell adót fizetni. A kivételek közé tartozik a termőföldek haszonbérleti díja: ha a bérleti szerződést legalább ötéves időtartamra kötötték, a bérbeadónak nem kell adót fizetnie. Ezen szeretne változtatni egy kevésbé ismert fideszes képviselő, Boldog István. A Szolnok megyei Kétpó polgármestere ezzel egyúttal fejlesztési bevételhez is juttatná az önkormányzatokat – írta a hvg.hu.

A földhaszonbérleti díj elvileg ma is adóköteles, az adó pedig teljes egészében az önkormányzatok kasszáját gyarapítaná. A gyakorlatban azonban csak nagyon kevesen fizetnek ilyen közterhet. Példaként két alföldi város, Békés és Szentes 2011-es pénzügyi beszámolója mutatja, hogy csak elvétve akad, aki adót fizetne a földbérleti díj után: Békés városában mindössze egy ember fizetett ilyen adót, pontosan 64 700 forintot, Szentesnek pedig 270 ezer forint bevétele származott ebből.

Mivel 2003 óta adómentességet élvez, aki legalább öt évre adja bérbe a földjét, csak kevesen kötnek ennél rövidebb időre szerződést. Ezt a lehetőséget használják ki azok is, akik magánszemélyként birtokolják a földet, de bérbe adják a saját cégüknek, amelyből ezen az úton adómentesen lehet kivenni jövedelmet. Mivel a haszonbérleti díj a föld minőségétől függően nagy szóródást mutat, megbecsülni is nehéz a pontos összeget, de összességében jelentős jövedelemről lehet szó, hiszen hárommillió hektáron ma nem a tulajdonos gazdálkodik.

További részletek a

HVG.hu-n.

Szerdán közölte az Eurostat legfrissebb becslését a háztartások tényleges fogyasztásáról az Európai Unió tagállamaiban. A mutató azt méri, hogy az egyes országok lakosai mennyi árut és szolgáltatást tudnak megvásárolni, az eltérő árszintek kiegyenlítése érdekében pedig vásárlóerő-paritáson számolnak.  A magyar adat 2024-ben sem mutatott érdemi előrelépést, az EU-átlagtól továbbra is jelentősen elmaradunk.