Így cáfolják a tények Orbánék állításait
A lassan beinduló növekedést visszafogják az elmúlt évek unortodox gazdaságpolitikájának hatásai: a makroadatok alapján nem csupán sokkal rosszabbul teljesítettünk, mint a térségünk országai, de tovább mélyültek az amúgy is súlyos strukturális gondok. A prognózisok szerint jövőre tovább nő a lemaradásunk a régiós versenytársaktól.
Valóságos győzelmi jelentésként tálalta a kormánypropaganda, hogy az Európai Bizottság őszi országjelentésének gazdasági prognózisa közel áll a beterjesztett költségvetésünk számaihoz. Az EB az idén 0,7, jövőre 1,7 százalékos növekedéssel és 2,9, illetve 3 százalékos hiánnyal számol, ami minimálisan tér el az NGM kalkulációitól és az elemzői konszenzustól. Ezzel hosszú idő után kiérdemelte azt, hogy nem ekézték Orbánék, hanem megdicsérték, hogy végre megtanult számolni, és nem hamisítja az adatokat. A valóságban a mostani brüsszeli jelentés csekély mértékben, mindössze 2-3 ezrelékben tér el a tavaszi előrejelzéstől, amelyet akkor hevesen bírált a fideszes kommunikációs gépezet.
A különbség szinte elhanyagolható ahhoz képest, hogy azóta több tényező is változott. Az egyik lényeges ezek közül az, hogy éppen a brüsszeli prognózis hatására Orbánék több korrekciós lépést tettek, egyrészt újabb adónöveléssel, például a tranzakciós illeték megduplázásával emelték a költségvetési bevételeket, másrészt az MNB hitelprogramjával élénkíteni próbálják a gazdaságot: szakértők szerint ez utóbbi hatása ugyan kicsi, de 2-3 tizedes GDP bővülést jövőre eredményezhet. A másik nagyon fontos fejlemény az, hogy őszre érezhetővé vált, megjött a növekedési fordulat az EU-ban, és ez húzóerőként hat az exportorientált magyar gazdaságra.
Mindezt figyelembe véve nem meglepetés az uniós bővülési prognózisunk javulása, ahogy az sem, hogy közelebb került a kormány egyébként szokatlanul visszafogott előrejelzéséhez. Tegyük hozzá azt is, hogy az EB több komoly kockázati tényezőre is felhívja a figyelmet, amelyek boríthatják a büdzsét, így például a családi adókedvezmények tényleges hatását, a devizahitelek ügyét, az online pénztárgépek bevezetésének elhalasztását és az uniós támogatások önrészének problémáját. Ezek együttesen több százmilliárddal befolyásolják az egyenleget, és korrekciós lépésekhez vezethetnek.
Arról nincs szó a kormányzati hozsannázásban, hogy egy eddig a központban lévő kérdésben az EB jelentése rendkívül kedvezőtlen számára: aszerint az eladósodottságunk az idén nőni fog és jövőre sem fog igazán csökkenni. A nagy hallgatás oka az, hogy ezzel Orbánék is tisztában vannak, sőt közvetve el is ismerik azzal, hogy rövidesen újabb dollárkötvényeket dobnak piacra, ezúttal kétmilliárdnyit. A GDP-hez viszonyított adósságrátánk így stabilan 80 százalék felett marad, azaz a vehemens harc a csökkentésért sajnos elbukott. Ezt ciki lenne elismerni, ezért inkább hallgatnak róla, és a kommunikáció immár a rezsicsökkentés köré épül.
A másik fő üzenet, a „jobban teljesítünk” azonban marad, annak ellenére, hogy a tények teljesen mást mutatnak. Kérdés persze az is, hogy mihez képest teljesítünk jobban, korábbi saját magunkhoz vagy a környezetünkhöz viszonyítva. Az összehasonlítás a kormányváltás idejéhez képest nem mutat túl jól, akár az eladósodottságot, akár a növekedési trendeket, akár a forintárfolyamot vagy a tényleges foglalkoztatottságot nézzük. Hatalmas különbség mutatkozik viszont, ha az unió egészének, és ezen belül a mi régiónk országainak elmúlt három évi teljesítményét vetjük össze a mienkkel.
Nézzük a konkrét adatok alakulását 2009 és 2013 között. A magyar GDP ezalatt 1,7 százalékkal növekszik, a lengyeleké 12, a szlovákoké 10,5, a románoké 4, a cseheké 2,3 százalékkal, az uniós átlag pedig 2,4 százalék, azaz nyilvánvalóan rosszabbul teljesítettünk a fideszes kormányzás alatt. Ha azt gondoljuk, ez azért történt, mert – ahogy Orbánék állítják – stabilizálni kellett a gazdaságot és rendbe tenni a költségvetést, tévedünk: a 3 év alatt a büdzsé egyenlegének javulása nálunk 1,2 százalék volt, a lengyeleknél 2,6, a szlovákoknál 5,5, a románoknál 6,8, a cseheknél 3,2 százalék, az EU-átlag 3,4. Tehát: valamennyi ország sokkal nagyobb javulást ért el mint mi, azaz komolyabb és eredményesebb korrekciót hajtott végre, és ennek ellenére sokkal gyorsabb növekedést értek el!
Nem csupán az ellenkezője az igaz a „jobban teljesítünk” szlogennek, de a baj ennél sokkal nagyobb: hiába kényszerítettek hatalmas áldozatokra minket Orbánék, a költségvetés helyzete csak minimálisan javult, miközben a növekedést is visszafogták. Hogy ebben mekkora része volt az unortodox lépéseknek, kiderül a következő számokból: a gazdasági szereplők túladóztatásának, főként a többszörösére emelt bankadónak kulcsszerepe volt abban, hogy a magyar bankok mérlegfőösszege 3 év alatt 22 százalékkal zuhant, ezzel szemben a lengyel bankoké 17, a cseheké 16 százalékkal nőtt, a románoknál stagnált, a szlovákoknál 3 százalékkal csökkent, akárcsak az unió egészében. A tőkehiány és tőkekivonás egyértelmű következménye az unortodoxiának, és a beruházások visszaesésében is jól látszik a hatása.
Ezek a csupasz tények, és jogos a kérdés: ugyan miben, kihez viszonyítva teljesítünk jobban? Az a legkevesebb, hogy az adatok látványosan cáfolják a Fidesz-propaganda állításait, az igazi baj az, hogy rendkívül mély és súlyos strukturális gondokat mutatnak, amelyeken nem segít külső környezet javulása miatt lassacskán beinduló növekedés. Gyökeres gazdaságpolitikai váltásra van szükség, különben – ahogy a trendek mutatják – még jobban leszakadunk a régiónktól és az unió országainak nagy többségétől.
