Igaza van Matolcsynak: ez tényleg tündérmese
Az energiaszektor mellett a bankszféra Orbánék gazdasági pozíciószerzésének fő célpontja, és készek erre gátlás nélkül költeni az adófizetők pénzét: az előbbire eddig mintegy ezermilliárd forint ment el, az utóbbinak csupán az első lépcsője százmilliárdokba kerülhet. A közpénzek szórása nem annyira az ország, mint inkább a fideszes holdudvar érdekeit látszik szolgálni.
Igaza van Matolcsy Györgynek, a magyar gazdaság tényleg olyan, mint egy tündérmese: ha Orbán Viktor és köre megálmodik valamit, az hipp-hopp valósággá válik. A baj csak az, hogy a csodának ára is van, és azt velünk, az országban adózó magánszemélyekkel és cégekkel fizettetik meg a megszorításokkal, a megemelt közterhekkel, az új adóformákkal. A kormányfő megálmodta, hogy egyes fontos területekről a függetlenségi harc jegyében kiszorítja a külföldi tulajdonosokat és növeli a kormányzati befolyást. És lőn: az állam részvényeket vett a Molban, gáznagykereskedelmi céget és gáztárolókat vásárolt, részesedést szerzett gázszolgáltatóban stb., nem sajnálva erre eddig nagyjából ezermilliárd forintot.
Mert nagyot álmodni Orbán azzal is, hogy a hazai bankszférában a magyar tulajdonlás többségbe kerüljön: néhány suhintás a hatalom varázspálcájával, és ez az álom is teljesülhet. Nem kell más hozzá, mint einstandolni a takarékszövetkezeteket, átgázolva néhány ezer kis tulajdonoson, különböző adókkal sok százmilliárdos extra terheket tenni a bankok nyakába, és nyomatékosan jelezni, hogy akinek nem tetszik, távozzon az országból. Ha az MNB elnöke minden második nagybank kivonulását jósolja és szinte sikerként tálalja, azt aligha lehet félreérteni; lesznek, akik kapnak a lehetőségen, hogy meneküljenek erről a számukra szörnyű piacról.
Már csak megfelelő vevőt kell találni, és csiribí-csiribá, elő is húzzák a kalapból a legjobb jelöltet. Igaz, hogy csupán egyetlenegy lakossági fiókja van, jelentéktelen szereplője a hazai hitelpiacnak, minimális létszámmal működik, és megfelelő szakmai tapasztalatai sincsenek, de egy adottsága felettébb alkalmassá teszi arra, hogy megszerezze a nálánál százszor nagyobb és sok százezres ügyfélkörrel rendelkező bankot: többségi tulajdonosa igen közel áll a Fideszhez, sőt annak fő gazdasági háttéremberéhez, a kisebbségi tulajdonos pedig maga a magyar állam, köszönhetően éppen Orbánék korábbi nagyvonalúságának.
Semmi akadálya tehát a csodának, a kis hal megeheti a nagyot, tényleg igazi tündérmese, némi magyar virtussal fűszerezve. Az csupán a meséket nem szerető ünneprontók szőrszálhasogatása, hogy ugyan honnan lesz erre pénz, és vajon mit kezd majd a törpe az óriással, más szavakkal: megnyerik az elefántot, de azt haza kell vinni és etetni, hogy éhen ne haljon. Mivel a kicsi, de ambiciózus banknak erre nincs pénze, jön a nagy varázsló, maga az állam, és biztosítja a szükséges tőkét, hiszen ilyen príma üzletet nem lehet kihagyni, ha azt remélik, potom egy euróért megszerezhető az ország hatodik legnagyobb bankja.
