Ha bedől, az válság – Összezárnak a Deutsche Bank tulajdonosai

Kártyavárként összeomló pénzpiacot vizionálnak egyesek a Deutsche Bank esetleges bedőlésének esetére. A hírre, hogy az amerikai igazságügyi minisztérium 14 milliárd dolláros kártérítési kötelezettséget szabott ki az európai intézményre a 2008-as válság idején forgalmazott, fedezet nélküli, „mérgezett” jelzálogpapírok terítése miatt, 33 esztendős mélypontjára zuhant a ­Deutsche Bank tőzsdei árfolyama. Az aggodalmaskodók párhuzamokat emlegettek a 2008-as eseményekkel, amikor az amerikai Lehman Brothers egyik napról a másikra húzta le a rolót, dollármilliárdos adósságokat hagyva hátra.

A józan elemzések azonban ellentmondanak a tragikus forgatókönyvnek. Nem cáfolják ugyan a lehetőségét, hogy a nagy bank is bedőlhet, azt viszont, hogy ez néhány órán belül megtörténhet, kizárják, bízva az alaposan megszigorított és ellenőrzött fizetőképességi kritériumokban. Bár a ­Deutsche Bankot sokan emlegetik gigantikus „hedge fundként”, vagyis nagy kockázatot vállaló, nem szabályozott befektetési alapként, miután tőzsdei bevezetések, kibocsátások, kötvénykereskedelem, hitelek gründolása, származékos termékek forgalmazása terén egyaránt aktív, a vélemény általános: túlságosan nagy ahhoz, hogy veszni hagyják. A számok pedig egyelőre erőt sugallnak, a féléves mérlegben a működésből származó nyereség 1,9 milliárd dollár, és 223 milliárd eurót tesz ki a likvid pénz, amiből bőven jut a lyukak betömésére. Összehasonlításképpen a bankválság idején, 2007-ben 65 milliárd euró állt kifizethető pénzként a rendelkezésére, a Lehman Brothers pedig ekkortájt mindössze 45 milliárd dollárt mutathatott fel tartalékként.

Fotó: MTI

Tény azonban, hogy az amerikai szankciókon túl is akadnak bőven nehézségei az immár több esztendeje lejtmenetbe került intézménynek. Egy részük általános: a banki kapacitások meghaladják a jelenlegi gazdasági körülmények igényeit, miközben képtelenek alkalmazkodni a gazdaságokat lélegzetvételhez segítő nulla kamat kihívásaihoz. A gyenge eredményesség mellett – állítják elemzők – a ­Deutsche Bank legnagyobb problémája a túl nagy étvágy. Egyszerre tör babérokra a regionális, nagyon is széttöredezett privát német bankrendszerben és a nagy nemzetközi befektetési bank szerepkörében is. A múltbeli nagyszabású felvásárlásokat az idő nem igazolta. Az elmúlt évben 6,8 milliárd euró veszteséget könyvelt el a bank, piaci értéke a felére zsugorodott, s ebből csak alig nyolc százalékért felel az amerikai szankció. Piaci értéke alig több mint 16 milliárd euró, miközben az euróövezet GDP-jének tíz százalékát közelíti a mérlegfőösszege.

A Deutsche Bank tavaly ősszel kinevezett vezére, John Cryan nagy ambíciókkal fogott bele a versenyképességet szolgáló átalakításokba, kockázatos és veszteséges üzletágak leépítésével, elbocsátásokkal próbálja növekedési pályára állítani a hitelintézetet. Öt évre szóló terveiben 3,8 milliárd eurós költségcsökkentést tűzött ki, és a racionalizálás részeként kilencezer ember elbocsátását is bejelentette. Régebbi „botlások” következményeivel is szembesülnie kellett. Így az egyik a néhány évvel ezelőtti londoni Libor-botrány. A bankközi piacon érvényesített kamatláb elterelésében összejátszó pénzintézetek között a német bank is szerepet vállalt, tavaly ősszel 2,8 milliárd eurója bánta a félrelépést, de perek folynak ellene egy orosz pénzmosási ügyben is, ami jelen állás szerint kétmilliárd eurós érvágást jelenthet. Elővették a Banca Monte dei Paschival lebonyolított közös ügyleteket is. Eszerint a németek közreműködtek a 2008 óta 99 százalékkal leértékelődött olasz bank veszteségeinek elrejtésében. Mintegy 103, összesen tízmilliárd eurót meghaladó tranzakció került a német pénzügyi hatóság látókörébe. 2012 óta már 12 milliárddal könnyítettek a mérlegen a különböző peresített ügyek, amelyekből világszerte mintegy nyolcezerben érintett a Deutsche Bank.

Az amerikai büntetés tehát csak az utolsó cseppet jelentette a pohárban. A remény él, hogy van mód az összeg mérséklésére. A tengerentúli igazságügyi minisztérium eddig öt pénzintézettel állapodott meg a 2008-as jelzáloghitel-válság piszkos hagyatékának rendezéséről. Ebben az évben a Morgan Stanley-vel 2,6 milliárd dollárnál, a Goldman Sachsszal pedig 5,1 milliárdnál zárult az alku, a végösszeg minden esetben jóval kisebb volt az eredetileg kiszabottnál.

A Deutsche Bank ügyét sem lehet lefutottnak tekinteni. Az IMF és a Világbank múlt heti tanácskozásán minden érintett részt vett, így a washingtoni rendezvény akár alkalmat adhatott volna az érdemi tárgyalásokra, ám ezzel kapcsolatos részletek nem láttak napvilágot. Egyetlen megjegyzés került nyilvánosságra: az európai pénzügyminiszterek nevében Jeroen Dijsselbloem úgy fogalmazott, a 14 milliárd remélhetően csak egy nyitó ajánlat, az összeg  eltúlzott, mellesleg Európa pénzügyi stabilitását áshatja alá. A német Bild am Sonntag úgy értesült, hogy John Cryan ugyan tárgyalt az illetékesekkel, de eredménytelenül. Hivatalosan azonban ezt egyik fél sem erősítette meg.

Diszkréció és az érdemi beavatkozástól való elzárkózás jellemzi a német állam viszonyát a bank ügyeivel kapcsolatosan. Az is csak valószínűsíthető, hogy a Washingtonba ugyancsak ellátogató német pénzügyminiszter, Wolfgang Schäuble is folytatott tárgyalásokat az áhított mérséklés érdekében. De ez csak találgatás, ahogy az is, hogy közvetítők igénybevételével puhatolózás folyik a Wall Streeten, hogyan fogadnák egy ötmilliárd ­eurós részvénycsomag piacra dobását. A Bloomberg értesülése szerint ehhez nem kell a jelenlegi részvényesek hozzájárulása. Ez utóbbiak egyébként a hírek szerint felsorakoznak, baj esetén készek a tőkeemelésre és hozzájárulnának saját befektetéseik értékesítéséhez is, így valószínűsítik azt is, hogy a bank megválhat a birodalom gyöngyszemétől, a Postbanktól. Katari nagy befektetők máris lépnének. A Der Spiegel adta hírül, hogy a jelenleg tíz százalékkal rendelkező Hamad bin Dzsasszim bin Dzsaber al-Tani, az ország volt miniszterelnöke és unokatestvére, Hamad ben Kalifa al-Tani sejk 25 százalékra emelné üzletrészét.

Megmozdultak a német nagyvállalatok is. A Handelsblatt azt írta, újra­­éled a „Deutschland AG”, amelyben a szoros együttműködés zálogát jelentik a kereszttulajdonlások. Szükségünk van egy erős bankszektorra, benne a Deutsche Bankra – nyilatkozta Ulrich Grillo, az iparszövetség elnöke. A BASF, a Siemens és a Daimler vezetői nyilvánosan hangsúlyozták, készek elkötelezni magukat a bank talpon maradását segítő akcióban. Ez egyúttal mentőöv lenne az állam számára is, egy évvel a választások előtt ugyanis több mint kényes lenne egy, az adófizetők pénzén megvalósítandó bankmentés. A pénzvilágban pedig a jelek szerint megkérdőjelezhetetlen a ­Deutsche Bank hitelképessége. A napokban rekordnagyságú, 2,8 milliárd eurós kölcsönt folyósított számára kilenc európai bank konzorciuma.