Gondban a devizahitelesek több mint fele

Bebizonyosodnak azok a szakértői bírálatok, amelyek figyelmeztettek arra, hogy az Orbán-kormány intézkedései alkalmatlanok a devizahitelesek problémáinak kezelésére és nem tudják kezelni az egyre növekvő gondokat. A Fidesz azok megsegítésére koncentrált, akik erre a legkevésbé szorultak rá, akik képesek voltak egy összegben visszafizetni a harmadával csökkentett tartozást. Ez mintegy 300 milliárdjába került az érintett bankoknak és több mint százmilliárdba a magyar államnak, ennyit nyertek azok, akik egyébként jó adósok voltak, rendesen fizették a részleteket, mert ez volt a feltétele a végtörlesztési lehetőségnek.

Érdekes módon az ehhez szükséges jogi kereteket szinte pillanatok alatt megteremtették, és az egész dolgot a bankok megzsarolásával néhány hónap alatt véghez is vitték, hiába mondta minden hozzáértő kezdettől fogva, hogy a végtörlesztés tévút, semmit nem old meg a lényegi problémából, csak hatalmas terheket vállalva ad ajándékot a fizetőképes adósoknak. Az igazi bajt a törleszteni képtelenek egyre növekvő tömege jelenti: családok százezrei lehetetlenülnek el, ami egyrészt óriási szociális-társadalmi probléma, másrészt a fogyasztás visszaesésével a gazdaságot is visszafogja, harmadrészt pedig a nem fizetés a bankok stabilitását veszélyezteti és még tovább szűkíti a hitelezési forrásokat.

Ennek a kezelése a jelek szerint már korántsem olyan fontos és sürgős Orbánéknak. Szokásuk szerint ebben is a propaganda hatás volt számukra a lényeg: nagy hangon beharangozott intézkedéscsomagot fogadtak el, amely akkori ígéreteik szerint gyors segítséget nyújt majd a leginkább rászorulóknak, és azoknak is, akik a törlesztő terheiket kívánják csökkenteni. Az előbbiek főként a Nemzeti Eszközkezelőre számíthatnak, sőt a kiválasztott kevesek számára még új lakópark is lesz, az utóbbiak pedig élhetnek az úgynevezett árfolyamgátas konstrukcióval, amelynek lényege, hogy adósságuk egy részét elengedik, a maradékot is négy évig rögzített árfolyamon törleszthetik, a különbözetet azt követően kell fizetniük.

A harsány ígéretek azonban egyelőre gyakorlati eredményt nem hoztak. Még a szakértők számára is érthetetlen, hogy az árfolyamgát lehetőségével eddig alig több mint 20 ezer ember, azaz a potenciális adósi kör csupán néhány százaléka élt. Magyarázat lehet részben az, hogy a forint erősödése miatt a törlesztőrészletek valamelyest csökkentek, de még így is kedvezőbb lenne a jóval alacsonyabban rögzített árfolyam. A valószínűbb ok az, hogy az emberek bizalmatlanok és inkább kivárnak, és csak akkor lépnek majd, ha már egyáltalán nem bírják a terheket és nincs más választásuk. Ennek például egy újabb forintgyengülés adhat nagy lökést.

Ami egyértelműen és kizárólag a kormány hatáskörébe tartozó intézkedéseket illeti, az elmúlt másfél év sem volt elég ahhoz, hogy azok konkrét hatását láthassuk. A hosszas huzavona után felállított Nemzeti Eszközkezelő feladata az, hogy az idén 8 ezer, jövőre 7 ezer, 2014-ben pedig 10 ezer olyan lakást vásároljon fel, amelynek hitelét nem tudja törleszteni a tulajdonosa. Az állam aztán kiadja bérbe ezeket a volt tulajdonosnak, aki így a lakásában maradhat. Minderre összesen 20 milliárd forintot szánnak, amiből könnyen kiszámítható, hogy egy lakásra kevesebb mint egymillió jut.

Bár ez önmagában is viccesnek tűnik, az már tényleg kabaréba illő, hogy a nyár közepéig az idei 8 ezerből összesen 8 lakást vásárolt meg az Eszközkezelő, állítólag azért, mert ennyien feleltek meg a szigorú kritériumoknak. Ezeket végül enyhítették, így a vásárlás a kormány szerint felpöröghet. Ha ez valóban így lesz, már csak az okozhat kisebb gondot, hogy a 8 lakás 27 millió forintba került, azaz átlagosan négyszer annyiba, mint amennyit terveztek. Ha így folytatják, a 20 milliárd helyett 84 lesz a végösszeg, ami első ránézésre is reálisabbnak látszik, de jó lenne tudni, honnan lesz rá forrás.

A másik nagy adósmentő kormányprojekt, az ócsai telep sorsa egyenesen tragikomikus. Eleve eszement elgondolás volt, hogy néhány száz, ki tudja, milyen alapon kiválogatott, jobb sorsra érdemes devizahitelest egy tömegbe sűrítenek és összeköltöztetnek. A semmi közepén felépítenek egy lakótelepet, eleve kis alapterületű, fafűtéses házakkal, a nulláról kiépített infrastruktúrával, viszont kis kertekkel, ahol majd a lakók házilag termelnek meg mindent. Hogy hol találnak majd munkát, miből fognak megélni, miként alkalmazkodnak régi környezetükből kiszakítva az új körülményekhez, nem foglalkoztatta a döntéshozókat. Ahogyan az sem, hogy az első 80 házra a tervek szerint 1,5 milliárd forintot szánnak, azaz egyenként csaknem 20 milliót, a hússzorosát annak, mint az Eszközkezelő egy lakás megvásárlására. Egy rászoruló megmentésére tehát a Fidesz-kormány itt ennyivel többet szán - ugyan miért?

Abszurd az abszurdumban, hogy még ilyen áron sem találnak kivitelezőt, és a nagy késéssel meghirdetett pályázat eredménytelenül zárult. Orbán ígérete szerint már idén márciusban költözni kellett volna az első házakba, a jelenlegi állás szerint az is kérdéses, jövő tavaszig egyáltalán elkezdődik-e a munka. Mindenki jobban járna, ha egy kapavágás sem történne, és az egész őrült, pénzpocsékoló projektből nem lenne semmi: az adófizetők pénzéből megtakarítanának milliárdokat, a rászorulókon pedig sokkal olcsóbban és számukra is jobban tudnának segíteni például egy működő Eszközkezelő révén.

A józan racionalitásnak azonban várhatóan itt sem lesz szava: megszokhattuk már, hogy ha a vezér valami mellett letette a voksát, legyen az bármilyen elképesztő, tűzzel-vassal keresztülverik, kerül, amibe kerül. Eközben a legfrissebb adatok szerint a fizetési gondokkal küzdő devizahitelesek aránya 55 /!/ százalékra nőtt, minden hatodik pedig több mint 90 napja nem törleszt, és számuk napról napra nő.