Ezzel is a gazdagok járnak a legjobban
A fejlődés egyik legnagyobb és egyre növekedő gátja nálunk az, hogy szélesedik a szakadék a társadalom felső és alsó rétegei között: hiába indul bővülésnek a gazdaság, a fogyasztás, ha abból leginkább a lakosság egyötöde részesedik. A statisztikák és a felmérések szerint kétszer ekkora a tartósan leszakadók és nélkülözők aránya.
A Fidesz-kormány sikerpropagandája nem csupán azért félrevezető, mert jelentős részben látszateredményekre, statisztikai sikerekre épül, hanem azért is, mert messze elkerüli azokat a témákat, amelyek gyökeresen más valóságot mutatnak, mint amit Orbánék sulykolni igyekeznek. Ezek közül talán a legfontosabb és hosszabb távon a legkomolyabb következményekkel járó a magyar társadalom egyre mélyülő megosztottsága, méghozzá nem elsősorban politikai, hanem szociális értelemben. Minden mutató és kutatás azt jelzi, hogy az utóbbi négy évben, főként a kormány intézkedéseinek köszönhetően megnőtt a különbség a társadalom felső és alsó rétegei között, ami nem csupán az anyagi helyzetben, de az esélyeket és kilátásokat illetően is egyre ijesztőbb méreteket ölt.
A statisztikai adatok szerint ez minden területen, a jövedelmi viszonyoktól kezdve a fogyasztáson át a tanulási és munkaerő-piaci esélyekig markánsan látszik. A nemzetközi és hazai általános mutatók alapján ma már a lakosság több mint egyharmada él a szegénységi küszöb alatt, és tartozik az uniós megfogalmazás szerint a tartósan szegény és kiszolgáltatott rétegekhez. A hazai szakértőkön kívül az Európai Bizottság legfrissebb országjelentése is külön felhívta a figyelmet ennek a gazdasági és társadalmi veszélyeire. A leszakadás folyamata a válság idején felgyorsult, de más országokkal ellentétben a stabilizálódás nálunk ezt nem állította meg.
Ennek egyik fő eleme a jövedelmi helyzet alakulása. A KSH adatai szerint 2010 és 2013 között a legjobban kereső felső ötöd reáljövedelme nőtt, a többieké viszont csökkent, leginkább az alsó ötödé. Miközben a Fidesz a minimálbér óriási emelkedéséről prédikál, annak nettó összege négy év alatt reálértékben 6 százalékkal csökkent. Ha a minimálbért a szegénységi küszöb és a létminimum változásával vetjük össze, még rosszabb a helyzet: míg 2010-ben a nettó minimálbér – 61 ezer forint – még picivel magasabb volt a szegénységi küszöb összegénél, addig tavaly már – 64 ezer forint – 3 ezer forinttal alacsonyabb volt annál. Ugyanezen idő alatt az egyszemélyes létminimum 78 ezerről 87500 forintra nőtt! Ha ezt a 200 ezer közmunkás havi 47 ezrével hasonlítjuk össze, még tragikusabb képet kapunk.
Ugyanez a tapasztalat, ha a fogyasztási adatokat nézzük. A KSH kimutatásai szerint a tavaly óta élénkülő átlagfogyasztást a felső ötöd húzza fel, érzékelhető növekedés csak náluk van, az alsó kétötöd fogyasztása pedig csökkent. Az anyagi helyzetre jellemző, hogy ma már a családok harmada nem tudja időben és rendszeresen fizetni a közüzemi számlákat sem, dacára a rezsicsökkentési harcnak. Ez utóbbi legfőbb haszonélvezői is a gazdagok: a kutatási adatok szerint a lakosság legmódosabb tizedének jut a rezsimegtakarítás több mint egyharmada, miközben az alsó tized lényegében semmit sem kap, mert nem vagy alig használ gázt, áramot és vizet.
