Erre a veszélyre számítanunk kell
Az ukrán válság és Moszkva agresszív politikája jelentős hatással lehet az EU és Oroszország gazdasági kapcsolatrendszerére is, mindenek előtt az energetikai függés számottevő csökkentésére ösztönzi az uniót. Mi a leginkább érintett országok között vagyunk, ennek minden várható és előre ki nem számítható következményével, kockázatával együtt.
Ahogy az várható volt, a Krím annektálása csak a nyitánya volt az ukrán-orosz konfliktusnak: a kis félsziget sorsa nem izgatta fel túlságosan a nemzetközi közvéleményt, a lanyha szankciók nem fékezték Putyinékat, inkább vérszemet adtak nekik. Az oroszokról az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján tudható volt, hogy nem finomkodnak, ha valamit el akarnak érni, előbb ütnek, aztán megnézik a reakciókat, és a végsőkig feszítik a húrokat. Most is ez történik, a kelet-ukrajnai polgárháború szításával Moszkva olyan helyzetet akar teremteni, amikor ő diktálhatja majd a valamikori megegyezés feltételeit.
Putyin mindenképpen geopolitikailag megerősödve akar kikerülni a válságból, és az otthoni növekvő népszerűsége sem mellékes szempont. Ukrajna teljes bekebelezése nem érdeke, viszont minden szempontból függővé tétele igen. Tisztában van azzal, hogy az orosz többségű keleti részek gazdasága nélkül az ország életképtelen, az ottani elszakadási törekvések végveszélyt jelentenek a kijevi kormány számára, ezzel lehet tehát a legnagyobb nyomást gyakorolni. Az ottani feszültségek eszkalálása az utolsó döfést jelentheti az amúgy is az összeomlás szélére került ukrán gazdaság számára, és teljesen destabilizálhatja a központi hatalmat.
Kijev gyakorlatilag tehetetlen az erősödő agresszióval szemben, amely gazdasági eszközökkel is folyik. Ukrajna számos szálon alapvetően függ nagy szomszédjától: gázfogyasztásának 60 százaléka onnan származik, kivitelének negyede oda irányul, behozatalának harmada onnan jön, több millió állampolgára ott talál munkát, évi 6-7 milliárd dollárnyi hazautalásuk szintén fontos pénzügyi tényező. Moszkvának tehát sok adu van a kezében a zsaroláshoz, és ezekkel nem habozik élni. Első lépésként a korábbi 268 dollárról április elsejétől 485 dollárra emelték a földgáz ezer köbméterenkénti árát, ami ötödével több, mint amennyit az uniós országok fizetnek.
A katasztrofális pénzügyi helyzetben lévő ukrán kormány a korábbi szállításokat sem tudja kifizetni, több mint kétmilliárd dollárral tartozik az oroszoknak, akik viszont ennél sokkal többet akarnak: évekre visszamenőleg a Kijevnek adott jelentős árkedvezményt. Összességében több mint 16 milliárd dollárt követelnek, ami jóval több, mint a teljes ukrán valutatartalék! Moszkva persze jól tudja, hogy teljesíthetetlen igényekkel áll elő, de az elviselhetetlen nyomásgyakorlásnak ez is szerves része. Ukrajna éves gázfogyasztása 50 milliárd köbméter, ebből 30 milliárd az orosz import, azaz az áremelés önmagában 6-7 milliárd dolláros többletköltséget jelentene, ennek egyszerűen nincs anyagi fedezete.
Kijev válaszként bejelentette, hogy a jövőben nem fog orosz gázt importálni. Ezt könnyű mondani, megvalósítani viszont nehéz, ennyi földgázt szerezni alternatív forrásokból Európában lehetetlen. Az ukrán vezetés ezért sajátos trükköt próbál bevetni: kerülővel, Nyugatról igyekszik orosz gázt beszerezni. Erre már eddig is volt példa, rajtunk és Szlovákián keresztül kaptak néhány milliárd köbméternyit, most viszont más nagyságrendről lenne szó. Az ukrán tartalékok jelenleg 6,5 milliárd köbmétert tesznek ki, és jön a meleg időszak, amikor a felhasználás sokkal alacsonyabb. Rövidtávú veszélye tehát nincs annak, ha nem importálnak a keleti szomszédtól, ha megszorulnak, elvileg nyugati irányba is fordulhatnak.
