Elemzők: hitelét vesztette az Orbán-kormány

A múlt hét végén publikált adat az ipar novemberi teljesítményéről alaposan meglepte az elemzőket: miközben év per év szinten 10 százalék körüli növekedést vártak, a tényszám 14,5 százalék lett, annak ellenére, hogy a 2009-es bázis már viszonylag magas volt. Mivel decemberre is kétszámjegyű emelkedést jósolnak, teljes évre vetítve tavaly az ipari termelés bővülése 11-12 százalék lehet a tervezett 8-9 helyett. A gyorsulás húzóereje egyértelműen az export, köszönhetően külpiacaink, elsősorban a német gazdaság jó teljesítményének. A kiviteli többlet is csúcsokat dönt: a külkereskedelmi pozitívum november végéig meghaladta az ötmilliárd eurót. Ez lehetővé tette, hogy a költségvetés ne szoruljon további külső kölcsönökre és immár fél éve hazai forrásokból tudja finanszírozni magát.

A kedvező ipari adattal szinte egyidőben jelentette be a kormányfő, hogy az első összegzés szerint a büdzsé tavalyi hiánya 3,8 százalék volt, tehát pontosan annyi, amennyi a tervben szerepelt. Bár a bejelentés kissé korainak tűnik - a sietségben nyilvánvalóan szerepet játszott a magyar EU-elnökség kezdete -, mivel az uniós szabályok szerinti véglegesítés még hónapokat vesz igénybe és korrekciók lehetnek, az mégis egyértelműen kitűnik, hogy a kormány valóban tartani akarta a deficitcélt. Az más kérdés, hogy ezt milyen eszközökkel érték el: a kiadások ugyanis, amelyek a kormányváltásig még az időarányosan tervezett szinten voltak, az év végére több mint 500 milliárd forinttal túllépték a keretet, és ezt csak nagyjából ugyanekkora extra bevételekkel, a különadókkal és a nyugdíjjáradékok átcsoportosításával tudták kompenzálni.

Nem Orbánék mentették meg a költségvetést

Nem állja meg tehát a helyét a kormány érvelése, hogy ők mentették meg a költségvetést, mert a külön bevételek nélkül a hiány a GDP 6 százalékát is elérte volna, a számok éppen azt mutatják, hogy a 4 százalék körüli deficit tartható lett volna, a különadók a kiadási többlet fedezésére kellettek. Így vagy úgy, a kormány vállalása, a hiánycél tartása teljesült, a várt kedvező visszhang azonban elmaradt. Sőt: a londoni elemző cég, a CMA DataVision legfrissebb jelentésében hazánkat a legkockázatosabb adósok rangsorában a 9. helyre tette és Irakkal egy szintre helyezte. Az egyik szempontja az úgynevezett adóskockázati felár mértéke volt, amely az általa vizsgált negyedik negyedévi időszakban elérte a 378 bázispontot, a majdnem 4 százalékot. /Azóta sajnos tovább emelkedett, ma már 390 körül mozog./ Ez több mint a duplája a tavaly tavaszi értéknek!

A másik mutató az öt éven belüli államcsőd valószínűsége: ezt a CMA 24 százalékra teszi a mi esetünkben. Ez a piaci megítélés kiáltó ellentétben áll a kormány optimista nyilatkozataival és a gazdaság gyors fellendülését jósoló ígéreteivel. A CMA értékelése sajnos a külföldi elemzők általános véleményét tükrözi, ahogy az a hiányszámhoz fűzött kommentárokból is kiderül. A vezető elemző cégek szerint a költségvetés jelenlegi stabilitása kizárólag az egyszeri, egyébként nem piackonform bevételeknek köszönhető, és az elkövetkező egy-két évben is csak ezekkel, valamint a magán-nyugdíjpénztári pénzekkel tartható fenn az egyensúly. 2013-tól azonban már a megugró törlesztési terhekre ez sem lesz elegendő, a még hosszabb távú kockázatok pedig ugrásszerűen nőnek. A helyzeten csak az változtathatna, ha a kormány valóban végrehajtaná a várt átfogó szerkezeti reformokat, erre viszont az eddigi jelzések alapján kevés esélyt látnak.

Bizonytalanság a különadók miatt

Rontja a megítélésünket, hogy a befektetők a kormány lépései mellett az állandóan ellentmondó nyilatkozatok miatt is bizonytalannak tartják a magyar környezetet. Ennek legutóbbi példája, hogy Varga Mihály a napokban már arról beszélt, hogy a jelenlegi különadókat 2013 végéig fenn kívánják tartani. Csak emlékeztetőül: eredetileg két évről volt szó, aztán háromról, most már négynél tartunk, és ki tudja, hol lesz a vége. Ezt a befektetők nem díjazzák, és nem ok nélkül érzik, hogy a magyar kormány kiszámíthatatlan és nem szavahihető.

A Fidesz hatalom-bebetonozó lépései tovább rontják a megítélésünket. Nem azért, mintha a tőke a demokratikus szabadságjogok nagy védelmezője lenne, hanem azért, mert ma és itt, Európa közepén a térség egésze szempontjából kockázati tényezőnek tartják egy autokratikus rendszer kiépítését. Magyarország nem Kína és nem Oroszország: egyrészt hozzájuk képest teljesen jelentéktelenek vagyunk, másrészt a sajtótörvénnyel és a többi, a demokrácia gyakorlatát megkérdőjelező lépéssel azokkal az értékekkel haladunk szemben, amelyet az a közösség vall, amelyhez tartozunk. Ha a magyar viszonyokkal a befektetők többsége nincs is igazán tisztában, nyilvánvalóan hat rájuk az az elképesztően negatív sajtóvisszhang, amely velünk kapcsolatban már hetek óta meghatározza a nyugati médiát.

Borúlátó elemzők

Ennek is vitathatatlan szerepe van abban, hogy az elemzők a jelenlegi helyzetünkhöz képest roppant borúlátóan ítélik meg hazánk hosszútávú kilátásait. Ha ez továbbra is így marad, előbb-utóbb leírnak minket, és annak következményei végletesen leronthatják a gazdasági esélyeinket és valóban bekövetkezik az, amit jósolnak. Ahhoz, hogy ez ne történhessen meg, a Fidesz-kormánynak kell váltania és végre odafigyelnie a jogos bírálatokra, az önös hatalmi érdekek helyett végre az ország és a lakosság jövőjére gondolnia. Az uniós elnökség kedvező lehetőséget kínál a változtatásra, jó lenne élni vele, méghozzá késlekedés nélkül. A gazdasági kényszerek előbb-utóbb úgyis érvényesülnek, de ha addig nem tesz a kormány semmit, nagyon súlyos árat fogunk fizetni érte.