Csődhelyzetbe kerülhet a BKV

A horribilis összegű végkielégítések kavarta botrány kitörése óta egymást érik a rendcsinálást ígérő kijelentések, a demonstratív feljelentések, konkrét intézkedésekről kevesebbet hallani. A rendcsinálás aligha merülhet ki a múlt visszaéléseinek feltárásában, bár nagyszabású leleplezésekről ott sem beszélhetünk. A cég belső vizsgálata 48 olyan esetet tárt fel, ahol a távozó vezető az indokoltnál több pénzzel távozott, feljelentést viszont csak 31 esetben tett. A magyarázat szerint ezeknél érte jelentős kár a céget, a többi esetben ez jogilag nem bizonyítható. A peresített ügyekben általában röviddel a távozása előtt módosították a munkaszerződést dolgozó javára, így az indokoltnál jóval nagyobb végkielégítést és más juttatásokat kapott, ráadásul több esetben továbbra is foglalkoztatták.

A közzétett adatok szerint ezzel összesen 882 millió forint veszteség érte a céget, emiatt egyrészt munkaügyi pert indítottak a kedvezményezettek ellen, másrészt feljelentést tettek ismeretlen tettes ellen súlyos vagyoni kár okozásáért. Ez nagyon szigorúan hangzik, valójában egyik sem kecsegtet látványos sikerrel, de időhúzásra nagyon jó. Egy munkaügyi per ugyanis egy-két évig is elhúzódhat, és ha esetleg a BKV nyer - szakértők szerint erre kevés az esély, ha a cég számara előnytelen munkaszerződést szabályszerűen kötötték, mivel a munkavállaló a munkaadó hülyeségéért nem felelhet -, akkor a pénzt polgári per útján kaphatja vissza, ami további több év. Ami pedig a feljelentéseket illeti, mindenki tudja, kik voltak a felelős vezetők az ominózus végkielégítések idején, a kérdés csak az, kellőképpen szabályozva volt-e a felelősségi és hatáskörük. Ha nem, erre pedig az azóta tett kijelentések fényében nagy az esély, a tudatos károkozás és szabálysértés aligha bizonyítható.

A legnagyobb gond nem is ezzel van, hanem azzal, hogy a sokak által ígért rendcsinálás egyelőre megakadni látszik a nagy felháborodást kiváltó végkielégítések kapcsán tett jogi lépéseknél és néhány kisebb, főleg kommunikációs tanácsadásra és jelentéktelen szolgáltatásra kötött szerződés teljesítésének megkérdőjelezésén. Kétségkívül botrányos százmilliós összeget fizetni fénymásolók ellenőrzéséért és tízmilliókat nevesincs cégek tanácsaiért, de senki sem gondolhatja komolyan, hogy egy 130 milliárdos éves költségű és mintegy 30 milliárd forint veszteséget termelő cégnél ezek jelentik a legnagyobb problémát. Az eddig nyilvánosságra került gyanús ügyek összértéke a perelt végkielégítésekkel együtt is alig éri el a kétmilliárd forintot, és boldog lehetne a BKV és anyagilag sem itt tartana, ha csupán ennyi pénz áramlana ki indokolatlanul a cégből.

Sokkal érdekesebb lenne látni a nagyobb összegű alvállalkozói és egyéb beszállítói szerződéseket, de azok nyilvánosságra hozatalát - a többi önkormányzati cég hasonló ügyeivel együtt - a fővárosi közgyűlés leszavazta. Állítása szerint az MSZP emiatt mondta fel a koalíciót az SZDSZ-szel, miután a szabaddemokraták a Fidesszel együtt a javaslat ellen szavaztak. A történtek teljes hátterének feltárása külön hosszú cikk témája lehetne, az egyes sajtóorgánumok azóta is a pártszimpátiájuknak megfelelően elemzik azt, a lényeg azonban világos: a politikai elitnek és holdudvarainak nem érdeke a valódi rendcsinálás és a közcégekből történő pénzlenyúlás rendszerének feltárása.

A pártok magatartását a politikai és az ehhez kapcsolódó gazdasági haszonszerzés logikája határozza meg. Ebből a szempontból a BKV-s botrányok egyértelmű nyertese a Fidesz, mivel könnyen mutogathat a fővárost immár másfél évtizede irányító MSZP-SZDSZ párosra, mint a korrupció és gátlástalan gazdálkodás felelőseire. Érdeke az, hogy az ügy minél tovább nyúljon és sokáig adjon számára szavazatszerző muníciót. Ugyanakkor nem érdeke, hogy a viszonyok lényegesen megváltozzanak, mivel arra számít, hogy jövőre az ő kezébe kerül a mézes bödön, azaz a fő haszonélvezővé válik. Teljesen logikus tehát, hogy miközben az átláthatatlan és gyanús ügyleteket ostorozza, leszavaz minden, azok tisztázására irányuló kezdeményezést.

Kevésbé érthető az SZDSZ ellenállása, nekik a szerződések nyilvánosságra kerülése politikailag már nem sokat árthat, legalábbis nem többet, mint a Fidesszel való összejátszás. / Nem tudni persze, milyen egyeztetés folyik a háttérben a következő választások utáni, várhatóan gyökeresen megváltozó helyzetről./ A fő vesztes az egészben az MSZP, amely főként Hagyó Miklósnak köszönhetően magára rántotta a BKV-s ügyeket, rohamosan csökkenő renoméját ráadásul a szabaddemokratákkal folyó perpatvar tovább rontja. A közvélemény szemében az édeskevés, hogy keresztül vertek egy határozatot a fővárosi cégek átláthatóbb működéséről, ennek részeként a felelősségi, hatásköri, döntési és ellenőrzési jogkörök egyértelművé tételéről és az összeférhetetlenségi szabályok szigorításáról. Ezekkel ugyanis jócskán elkéstek, minden értelmes emberben felmerül a kérdés, miért vártak ezzel másfél évtizedig, hogy működhettek eddig enélkül a cégek?

A kiindulási pontnál, a BKV-nál az eddig nyilvánosságra hozott intézkedések aligha nevezhetők átütő erejűnek: a jövőben korlátozzák a végkielégítések mértékét, megszüntetik a titoktartási pénzt, néhány jelentéktelen szerződést felmondtak, új HR-igazgatót neveztek ki /történetesen egy rendőrtisztet egy rendészeti középiskolából/, leváltottak egy-két középvezetőt. Az irányító testületek átalakítása a pártok közötti vita miatt megtorpant, akárcsak a belső hatásköri és egyéb szabályozás rendezése.

Eközben az óriási veszteségek miatt a cég a 30 milliárdos kölcsön nélkül működésképtelenné válna, de még az is csak egy évig elegendő, és még nem beszéltünk a már meglévő, sok tízmilliárdos adósság terhéről. Ráadásul Kocsis István vezérigazgató szerint az elmaradt fejlesztésekkel együtt a BKV-nak 800 milliárdos belső eladósodottsága van, amelynek rendezése egyre sürgetőbb. E csillagászati összeg értelmezése nem feladatunk, de az könnyen belátható, hogy teljesen mindegy, milyen vezetése lesz Budapestnek és az országnak, a BKV ennyi pénzhez a belátható jövőben nem jut. Ha ez a finanszírozási igény tényleg valós, akkor a középkorú és annál idősebb nemzedékek ne nagyon számítsanak a fővárosi tömegközlekedés látványos javulására.