Betiltható az MSZP?

- Mit gondol, a jelenlegi hatalom nem felelős a „polgárok vagyonuktól történő önkényes megfosztásáért”?

– Hm.

- Nem felelős a „politikai vélemény- és akaratnyilvánítás állami kényszer alá vonásáért”?

– Értem.

- Nem felelős „az emberek [...] világnézetükre vagy politikai meggyőződésükre tekintettel történő hátrányos megkülönböztetéséért – a tudáson, szorgalmon és tehetségen alapuló előremenetelének és érvényesülésének akadályozásáért”?

– Nézze...

- „...a nevelésben, a művelődésben, a tudományos életben és a kultúrában politikai és ideológiai célokból történt visszaélésszerű beavatkozásokért”?

– A többpártrendszer felszámolása, emberek kényszermunkatáborba hurcolása, a polgárok szabadságjogainak teljes elvétele, ’56 szovjet segítséggel történő vérbefojtása ugyancsak szerepel az MSZMP „bűnlajstromán”, vagyis az alaptörvény átmeneti rendelkezései között.

- Így van. De ha tust akarok bevinni az ellenfélre, nem hagyom védtelenül a mellkasomat!

– Minden törvényjavaslat tükrözi benyújtójának gondolatvilágát és politikai szándékát. Burkoltan vagy kevésbé burkoltan. Mindenesetre a jog efféle felhasználása nem célszerű, másrészt morális aggályokat vet fel, és gyengíti a polgárok jogbiztonságba vetett hitét. Végül pedig olyan jogi precedenst teremt, amely a jogállami Magyarország létét veszélyeztetheti.

- Ilyen súlyos lenne a helyzet?

– Abban az értelemben, hogy az államnak alapvető érdeke polgáraival megismertetni a törvényeit, továbbá, hogy önkéntesen kövessék a jogot.

- Vegyük sorba! Mi a célszerűtlen az „átmeneti rendelkezésekben”?

– Nem vagyunk abban a helyzetben, nem élünk olyan korban, hogy ezzel kellene foglalkoznia a törvényalkotónak. Sokkal fontosabb ügyeket kellene megoldania a kormánynak. Ez így nem más, mint elterelő hadművelet.

- Az elszámoltatásért kiáltó torkokon is le kell nyomni valamit, nem?

– Ha ez a rendszer központi problémája – szerintem nem az –, akkor már réges-rég ad acta kellett volna tenni. Ha van rá politikai akarat meg igény, húsz éve kellett volna foglalkozni vele.

- Korábban is volt rá igény, de a Zétényi–Takács-próbálkozást az Alkotmánybíróság tette „ad acta”.

– Jól tette. Abban a formájában nem tehetett vele mást. Vitatni persze lehet a döntést, de egyelőre él az a jogelv, hogy a bíróságok jogerős határozatai – így természetesen az Alkotmánybíróságéi is – mindenkit kötnek.

- Milyen morális aggályai vannak?

– Olyan „bűnökkel” vádolja az elmúlt rendszer „ismeretlen” elkövetőit, amelyek ellen ők – ha élnek egyáltalán – nem tudnak, mert nincs joguk és lehetőségük védekezni. A T/5005 a politikai felelősséget kiterjeszti az utódpártnak nevezett MSZP-re, de homályban hagyja, hogy ennek milyen következményei lehetnek. Politikaiak, jogiak?

- Az átmeneti rendelkezés „vezetőkről”, az állampárt és egyéb politikai szervezetek „tisztségviselőiről” szól. Kik ők, hányan voltak?

– Ki tudja? Csak találgatni lehet. A büntetőjog viszont konkrét fogalmakkal dolgozik. Tessék felsorolni a beosztásokat, megnevezni az elkövetett bűncselekményeket, de még ha megtenné is a tervezet, akkor is erősen kétséges a bizonyíthatóságuk. Hogyan lehetne kétséget kizáróan igazolni – anélkül, hogy az érintett védekezhetne –, hogy egy megyei párttitkár miért volt elnéző beosztottja vétkes kötelességszegéséért? Politikai, személyes vagy egyéb okok miatt? Minden joghallgató tudja, hogy a büntetőjog ultima ratio, akkor alkalmazandó, ha más eszközökkel már nem lehet elérni a társadalom védelmét. Márpedig ez a szöveg társadalmi fenyegetettséget hordoz anélkül, hogy eljárási, jogállami garanciákat tartalmazna.

- Azt nem érzem reális veszélynek, hogy a régi párttagok és családtagjaik, rokonaik is bíróság elé kerülhetnek, de azt igen, hogy elindul a vadászat a még élő exfőnökökre és az „utódpártra”.

– Akik között esetleg vannak olyanok is, akik most magas rangú politikusok, kormánypártközeli notabilitások. Hírbe hozta már a sajtó őket is – mi lesz Pozsgayval, Szűrössel, Martonyival, Kövérrel?

- A két utóbbi nem volt vezető.

– És a KISZ? Ön szerint egyértelmű a preambulum? „...kommunista ideológia jegyében [...] létrehozott egyéb [...] szervezetek”...

- A KISZ-titkár vagy a párt-alapszervezeti titkár „hatalombirtokos”? Vezető?

– Majd kiderül. Nem gondolom, hogy bárkinek rettegnie kellene, de azt igen, hogy ez a javaslat nehezen állná ki az alkotmányosság próbáját.

- Tudom: nincs védekezéshez való jog, nehéz a bizonyítás...

– Igen. Mire lehet azt mondani, hogy valaki a pártállam érdekében tett vagy nem tett valamit? De menjünk tovább, és vegyük elő az elévülés átalakítását és a visszamenőleges jogalkotást. A javaslat az alaptörvény életbelépésétől, 2012. január 1-jétől újraindítja az elévülést, azzal az indokkal, hogy a jogállamnak lehetősége legyen felelősségre vonni azokat a „kommunista hatalombirtokosokat”, akiket a pártállam idején nem üldözött az akkori igazságszolgáltatás. Az elévülés időtartama nem változna, „csak” elcsúszna, később kezdődne.

- Tehát nem kreál új bűncselekményeket, hivatkozik is a „nincs bűntett – törvény nélkül” alapelvre, hanem magát a büntethetőséget szabályozza – visszamenőlegesen!

– Pontosan. Egyelőre azt tudni, hogy a pártállam nevében, érdekében, egyetértésével elkövetett bűntettek – amelyeket 1990. május 2. előtt nem üldöztek – kezdenek újra elévülni. De milyen bűncselekményekről van szó? Nevében, érdekében, egyetértésével – ezek büntetőjogilag kezelhetetlen fogalmak. Ez maga a jogbizonytalanság, semmibe vesznek egy korábbi normát, és politikai akaratuknak megfelelően alkotnak helyette egy újat. Nem volna abszurd, ha mondjuk a sikkasztás tényállása változatlan maradna, de utóbb kitalálná a jogalkotó, hogy harminc év alatt évülne el a büntethetősége? Ilyen nincs. Az európai büntető igazságszolgáltatásban egyetlenegyszer változtattak az elévülésen, akkor is kivételes emberiességi megfontolások alapján: Nürnbergben.

- Nem is a háborús vagy az emberiesség ellen elkövetett bűncselekményekről szól a tervezet, hanem a pártállaméiról. Miért nem egy országgyűlési határozattal próbálkoznak? Bár az nem fenyeget senkit, de szinte örök érvényű.

– Azért nem, mert a politikai nyilatkozatnál sokkal több volt a szándék.
A jogforrások hierarchiája alapján határozat nem írhat felül törvényt. Szerzett jogokat csak ennél magasabb rendű jogszabály érinthet. Ha – teszem azt – a juttatásokat törvény szabályozza, mint például a nyugellátást, akkor megváltoztatni, csökkenteni vagy megvonni ugyancsak törvénnyel lehet. Márpedig az átmeneti rendelkezések első cikkelye alapján „a kommunista diktatúra törvényben meghatározott vezetői részére az állam által jogszabály alapján biztosított juttatás törvényben meghatározott mértékben csökkenthető”.

- Ön szerint a T/5005 alapján betiltható az MSZP?

– Ez elsősorban politikai szándékoktól függ. Nekem ez a javaslat nem „megbélyegzési”, nem „likvidálási”, leszámolási jogszabálynak látszik, hanem justizmordnak, súlyos jogi tévedésnek. Olyan szövegnek, amely jogi bizonytalanságot tükröz, nélkülözi a definíciókat, szembemegy a jogállam alapelveivel. Megfogalmazóinak és megszavazóinak a politikai szándékai egyértelműek és erősen vitathatóak. Azt pedig majd a nem is távoli történelem dönti el, mi lehet a sorsuk – meg a törvényé is –, mert könnyen lehet, hogy ha politikai ellenfeleik hatalomra kerülnek, találhatnak benne olyan passzusokat, amelyek alapján ők is felelősségre vonhatók lesznek.