Az IMF helyett újabb csomag közeledik
A dollárkötvény sikeres kibocsátása egyértelműsítette, hogy az Orbán-kormány az IMF helyett a pénzpiacról akarja az adósságszolgálathoz szükséges forrást biztosítani, hiába kerül az sokkal többe az országnak. Ennél nagyobb baj, hogy a hiány mindenáron való tartásához a hatalmas költségvetési kockázatok miatt még tavasszal újabb korrekciós csomagra számíthatunk.
Kétségkívül jól választotta meg az időpontot a kormány ahhoz, hogy dollárkötvényt bocsásson ki: a befektetői hangulat hetek óta kedvező, a stabilnak tekintett, kockázatmentes papírok hozama nagyon alacsony, a likvidpénzek mennyisége viszont magas, ennek nyomán jelentősen erősödött a kockázatvállalási hajlam a nagyobb hozam reményében. Az általunk ajánlott átlag 3,4 százalékos kamatfelár az 5 és 10 éves futamidőre így csábító volt és túljegyzést eredményezett, ennek nyomán összességében 3,25 milliárd dollár értékben adtunk el kötvényeket, kétharmad részt a hosszabb futamidőre. A fizetendő kamat 4,2 és 5,4 százalék, ami három százalékkal magasabb, mint a hasonló amerikai kamatok.
Ezt lehet nagy sikernek beállítani, arra helyezve a hangsúlyt, hogy lám-lám képesek vagyunk magunk is valutaforrásokat szerezni. Ez igaz ugyan, a kérdés csupán az, milyen áron: az IMF-EU párossal való megállapodás ennél 2,5 százalékkal alacsonyabb kamatot biztosított volna, azaz évi 80 millió dollárt, csaknem 20 milliárd forintot takaríthattunk volna meg. Nagyjából ennyi a kamatkülönbözet a teljes adósságszolgálatra vetítve, azaz jól látható, hogy a függetlenségi harc jegyében sokkal drágábban finanszírozzuk magunkat, mint racionális alapon szükséges lenne. Orbánéknak azonban jóval fontosabb ennél az, hogy lehetőleg minden, a hatalmukat és unortodoxiájukat korlátozó kontrollt elkerüljenek.
Ez a tényleges célja a 3 százalék alatti hiányhoz való egyoldalú ragaszkodáshoz, még ha azért a növekedési esélyeket feláldozzák is. Kulcskérdés a Fidesz számára, hogy kiszabaduljunk a túlzottdeficit-eljárás alól, mert az a választások előtt egyrészt óriási sikerként tálalható, másrészt pedig monetáris és fiskális lazítással költekezésbe foghatnak. A kockázatuk minimális, mivel a súlyos következmények és az uniós retorziók már csak a választások után jelentkeznek: ha ők nyernek, birtokon belül maradnak, és majd csak megoldják valahogy – ha más kerül kormányra, az elkerülhetetlen korrekciók kitűnő muníciót adnak majd Orbánék destabilizáló, demagóg propagandájához.
A jól kigondolt és ügyes forgatókönyv végrehajtásához elengedhetetlen a hiány tartása mindaddig, amíg a deficiteljárással kapcsolatban kedvező uniós döntés nem születik. A nemzetközi befektetői hangulatnak hála a költségvetés finanszírozása biztosítottnak látszik, a terveket fenyegető egyetlen igazi kockázat a magyar gazdaság gyatra teljesítménye. A makrotrendek nemhogy javulnának, de romlanak: tavaly decemberben az ipari termelés még tovább, 7,4 százalékkal zuhant, így éves szinten a várt növekedés helyett másfél százalékkal csökkent. Az export szintén drasztikusan, 8 százalékkal esett vissza az év végére, a hazai fogyasztás is zsugorodott. Jórészt ennek tudható be, hogy a januári adóbevételek sokkal alacsonyabbak lettek a vártnál, és emiatt a költségvetés havi egyenlege 100 milliárd (!) forinttal lett rosszabb a tavalyinál.
A kilátások tehát nem kedvezőek, az éves büdzsét a jelenlegi formájában nem lehet tartani. Erre hívta fel a figyelmet a Költségvetési Tanács elemzése is, amely két nagy kockázati csoportot emel ki. Az egyik a technikai kockázatokat tartalmazza, mint például az e-útdíj, a pénztárgépek online NAV-kapcsolatának a késlekedése, a Kincstár tranzakciós illetékének kiesése, az uniós társfinanszírozási igény alátervezése stb., összességében 385 milliárd forint megkérdőjelezhető bevétel. A másik csoport a makrogazdasági kockázatoké, azaz annak veszélye, hogy alacsonyabb lesz a növekedés 0,9 százaléknál, a vállalatok és a lakosság pozíciója is romlik, ebből eredően az ÁFA és egyéb adóbevételek jelentősen elmaradnak a várttól. Ennek esélyét növeli, hogy sajnos az uniós piacaink is rosszul muzsikálnak, az idén várhatóan stagnálni fognak, azaz a kivitel hagyományos húzóerejére sem számíthatunk. Mindezek negatív hatását a KT 350 milliárd forintra becsüli, azaz összességében 735 milliárdnyi kockázatot lát, amivel 400 milliárd forint költségvetési tartalék áll szemben, azaz szükség lesz korrekcióra.
Hogy mindezt Brüsszel miként ítéli meg, az egy hét múlva nyilvánosságra kerülő soros prognózisból kiderül. Ha hasonló véleményre jut, mint a KT, amire nagy az esély, Orbánéknak az áprilisban kiküldendő konvergenciaprogramban módjuk lesz olyan meggyőző korrekciós lépésekre, amelyek lehetővé teszik a túlzottdeficit-eljárás megszüntetését. Az ehhez kapcsolódó döntéseket addig meg kell hozni, tehát tavasszal újabb meglepetéscsomag vár ránk, ahogy az elmúlt években annyiszor. A képet színezheti az MNB vezetésének változása és annak következményei: ha az unortodox irány lesz a meghatározó, biztosra vehető, hogy szigorúbb elbírálás alá esünk.
Az esetleges monetáris lazításhoz fűződő túlzott kormányzati reményekkel szemben a Fideszhez közel álló szakértők is egyre erősebb kritikákat fogalmaznak meg. Legutóbb Járai Zsigmond volt jegybankelnök fejtette ki, hogy semmilyen új MNB-elnök nem hoz növekedést, ahhoz irányváltásra és több beruházásra, olcsóbb finanszírozásra és gazdaságösztönzésre lenne szükség. Ennek érdekében az IMF-fel való megállapodást sürgette, aligha véletlenül pont akkor, amikor a Fidesz-kormány éppen annak elkerülésére tett lépést a jóval drágább dollárkötvény kibocsátásával. Úgy tűnik tehát, Orbánéktól aligha várhatjuk a gazdasági fordulatot.
