Az ellenzékiek nem kérnek nyugdíjat
Lengyelországban csak 866 személy jelentette be igényét a Veterán Ügyekkel Foglalkozó Hivatalhoz, hogy megkapja azokat az igazolásokat, amelyek nyugdíjukhoz szükségesek a Lengyel Népköztársaság ideje alatt folytatott ellenzéki tevékenységért.
Márpedig az országban jóval többen vannak, és nem egy közülük súlyos anyagi gondokkal küszködik, ezért velük szemben kötelezettségeink vannak – jelentette ki Józef Pinior, a lengyel szenátus tagja, egykori Szolidaritás-aktivista. Az ő nevéhez fűződik többek között, hogy a hadiállapot alatt megmentette a szakszervezet 80 milliós akkori vagyonát. A parlament felsőházának képviselője most akciót indított azért, hogy az egykori ellenzékiek jelentkezzenek, és kérjék ezt az igazolást. – Sokan közülünk sikereket értek el, olyan sikereket, amelyeknek ma a szabad Lengyelországot köszönhetjük, mégis közülünk sokan nem találták meg helyüket az új valóságban. Erkölcsi kihívást jelent, hogy tegyünk értük valamit – közölte Pinior.
Akcióját Pawel Zalewski európai parlamenti képviselő is támogatja, s vele együtt a Szabad Szó társasága, amely a hetvenes-nyolcvanas években illegálisan megjelent kiadványok, szamizdatok, könyvek, újságok kiadóit, nyomdászait, terjesztőit fogja össze.
Lengyelországban a nyugdíjtörvényt 13 évvel ezelőtt módosították, és ezek az új szabályok lehetővé teszik, hogy azok, akik nem legálisan, a „föld alatt” dolgoztak, ezt az időszakot beszámíthassák szolgálati idejükbe, amely meghatározza az öregségi nyugdíj összegét. Támogatja azokat a személyeket is, akik politikai megkülönböztetés miatt nem jutottak munkához, vagy tették ki őket állásukból a totalitárius rendszerben és most ezek az évek hiányoznak a nyugdíjukhoz.
A szenátus marsallja, Bogdan Borusewicz, az egyik leghíresebb Szolidaritás-aktivista úgy számol, hogy legalább 3-5 ezren vannak olyanok az országban, akik erre az igazolásra jogosultak. – Könnyű összeszámolni ezt a csoportot: nyomdászok, kiadók, terjesztők, ők azok, akik a legnehezebb és legveszélyesebb területeken dolgoztak. Időnként találkozom illegalitásbeli kollégáimmal, akik azt kérik, hogy valamilyen segélyt intézzek el. Ebből is látható, mennyire nincsenek tisztában a lehetőségekkel. Nem fordítottunk kellő figyelmet annak idején arra, hogy megfelelően a köz tudomására hozzuk az új törvényeket.
Pedig nagyon egyszerűen meg lehet kapni a hivataltól az igazolást. A beadványban pontosan meg kell írni, ki mikor és hol dolgozott, milyen szervezetben vagy szerveződésben vett részt, s ezt két tanúval kell aláíratni. Ezután a szolgálati idő elismeréséről szóló határozatot a hivatal 30 napon belül kiadja.
Úgy látszik, az egykori ellenzékiek azonban erre nem tartanak igényt. Valószínűleg szégyenkeznek, hogy anyagiasnak tartják őket, mert Zalewski szerint sokan közülük az ő kérdésére azt felelték: „Nem a pénzért cselekedtünk!”
