Autóhitelek: nincs sok ok az optimizmusra

Az eredeti terveknek megfelelően hétfőtől indul a bankok elszámolása a forinthitelesek számára. A várható korrekció alapja az egyoldalú szerződésmódosításokból eredő, az ügyfeleket ért kár, azaz gyakorlatilag a törlesztés közbeni esetleges kamatemelésekből származó különbség jóváírása. Bár ez a hivatalos adatok szerint 3,5 millió szerződést érint, azaz nagyjából négyszer annyit, mint a jelzálogalapú devizahiteleknél, az átlagos összeg itt jóval kisebb, a futamidő is sokkal rövidebb, mert döntő többségében személyi és vásárlási kölcsönökről van szó. Ebből eredően a korrekció nagysága arányaiban is kisebb lesz, mert egyrészt nincs árfolyamrés, másrészt az egyoldalú kamatemelés sem volt annyira jellemző.

Hogy pontosan mekkora lesz a korrekció, az ügyfelenként változó, és – akárcsak a devizahiteleknél – az előzetes átlagszámok nem irányadók. Emlékezetes, hogy az év elején még 25-30 százalék közötti törlesztőrészlet-csökkenést ígértek, ehelyett az átlagos mérték 20 százalék alatt lett, de a szerződések negyedénél nem volt semmilyen csökkenés, sőt számos esetben nőtt a teher. Érdemes tehát most is megvárni a banki értesítőket, azokat figyelmesen áttanulmányozni, és szükség esetén reklamálni. Bankot váltani a forinthiteleknél vélhetően nem annyira éri meg, az ajánlatok közötti különbség minimális lehet.

A folyamat elvileg szeptember végéig tart, jogviták esetén azonban az év végéig elhúzódhat (sok devizahiteles-elszámolás például a perek miatt még nem zárult le). A bankoknak az eddigi elszámolások mintegy 750 milliárd forintjukba kerültek, a most várható korrekció ennek töredéke lehet. Ezzel együtt az érintett szerződések nagy száma miatt számszerűleg több peres eljárás lehetséges, mint a devizahiteleknél, még ha arányaiban jóval kevesebb lenne is.

A forinthitelek elszámolásához képest nagy a homály az autós devizahitelek forintosításának dolgában. Úgy tűnik, a kormány ezt az ügyet sem kiköpni, sem lenyelni nem tudja: többször megígérte már, hogy ugyanúgy „segít”, mint a jelzáloghiteleknél, ennek ellenére még mindig nincsenek konkrétumok. Egyet tudunk biztosan, hogy az MNB 1,1 milliárd eurót biztosít a bankok részére a forintosításhoz, ami mindenképpen elég a 300 milliárd forintnyi teljes hitelösszeg átváltásához. Ez azonban önmagában még nem oldja meg az alapproblémát, azt, hogy az adósok terhei magától a forintosítástól nem csökkennek, ha az a jelzáloghiteleknél használt, a jelenlegi piaci árfolyamnál nem sokkal kedvezőbb kurzuson történik.

További gond, hogy a kamatok eredetileg is nagyon magasak voltak, átlagosan 10 százalék körüliek, emiatt egyoldalúan nem is igen emelték őket. A kiinduló konstrukció eleve rossz volt: minden józan megfontolást nélkülözött, hogy jellemzően kezdőrészlet nélkül vagy minimális induló befizetéssel adtak kölcsönt átlagosan 6-8 évre, de esetenként akár 10-12 évre is, mialatt az ügyfélnek a felvett hitelösszeg többszörösét kell visszafizetnie úgy, hogy a fedezetet jelentő gépkocsi értéke közben a töredékére csökken.

A felelőtlen hitelezésben mindenki érdekelt volt, az ügyfél szinte azonnali teher nélkül jutott autóhoz, a kereskedő egyrészt növelte a forgalmát, másrészt jutalékot kapott a hitelből, a közvetítő bróker ugyancsak, a bank vagy a lízingcég pedig szép kamattal helyezhetett ki pénzt. Az egész ügylet valójában eleve rendkívül kedvezőtlen volt a vevő számára, a forint durva gyengülése pedig elviselhetetlenné tette a terheit. Kiszállni is nehezen lehet, mert hiába adják vissza a kocsit, a piaci értéke nem fedezi a törlesztési hátralékot, így aztán autó sincs, fizetni pedig tovább kell.

Sokan mégis ezt választották, a legtöbben, főleg a hosszabb futamidejűek viszont még mindig nyögik a részleteket. Már akik tudják, mert minden harmadik hitelszerződés nem teljesítő, azaz képtelenek fizetni. Egy felmérés szerint egy átlagosnak tekinthető hitel esetében az eredeti kölcsönösszeget már visszafizette az ügyfél, mégis még annak kétszeresével tartozik, miközben az autójának piaci értéke az alapösszeget sem éri el. Az árfolyamrés visszaadása ezen alig segít, a kamatkorrekció szintén nem, mert kevéssé volt gyakorlat, azaz marad a patthelyzet.

Ez kétszázezer adóst érint, mindenkit persze eltérő mértékben. A dilemma az, hogy hiába forintosítják a hiteleket, ez cseppet sem változtat a lényegen. A terhek csak akkor csökkenhetnek ténylegesen, ha a hitelezők maguk is hajlandók áldozatot vállalni, de erre nem lehet kényszeríteni őket, mint a jelzáloghitelek esetében, mert a kormány az EBRD-vel és a Bankszövetséggel kötött megállapodásban vállalta, több új terhet nem ró a bankszférára. A hitelezők ezzel együtt önkéntesen vállalhatnak valamit, de a hajlandóságukat alighanem befolyásolja, hogy eddig összesen már több mint ezermilliárdjukba került az elszámolás és a devizahitelek kivezetése.

A kormány tárgyalni próbál a Bankszövetséggel, de aligha van esély az autóhitelesek terheit jelentősen csökkentő megegyezésre. Bizonytalan az is, hogy ilyen feltételek mellett egyáltalán megéri-e forintosítani a hiteleket. Ezzel a jelek szerint a kormány tisztában van, ezért az adósok önkéntesen, maguk dönthetnek a forintosításról. Előre látható, hogy amennyiben csupán az árfolyamkockázatot védik ki így, nem feltétlenül éri meg az átváltás, főleg, ha már csak egy-két év van hátra a törlesztésből.

A kormány a hivatalos bejelentések szerint ösztönözni fogja az ügyfeleket a forintosításra, de hogy ezt miként akarja megoldani, egyelőre rejtély. Akárcsak az, mi lesz a nem teljesítő hitelekkel, amelyek nagyságrendje százmilliárd forint körüli, és persze a bajba jutott ügyfelekkel. Több tehát a kérdés, mint a válasz, és az érintetteknek sajnos nincs túl sok okuk az optimizmusra.