Almaháború: mindenkinek igaza van?
Miközben a magyar almatermelők lengyel kollégáikkal egyeztetnek a közös fellépésről a felvásárlók ellen, nálunk az agrártárca közvetíteni igyekszik az árvitában. A kompromisszumra egyelőre kevés az esély, mert a feldolgozók még mindig alig több mint felét kínálják annak, amit a gazdák elvárnánák. A rövid távú megoldás az lehetne, ha más értékesítési csatornát találnának.
Akár már a jövő héten is megegyezhetnek Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében az almatermelők és a feldolgozók - vélekedett Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter szerdán a Magyar Televízió Nap-kelte című műsorában. Az agrártárca irányítója ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a megállapodás a két fél között nem lesz könnyű, mivel mind az almatermelőknek, mind a feldolgozóknak igazuk van a saját szempontjukból. Az almatermelők a múlt évben Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében alig takaríthattak be valamit a fagykárok miatt. Őket az agrárkormányzat a múlt évben mintegy hatmilliárd forinttal támogatta emiatt. Az idén pedig, ha önköltségi ár alatt értékesítenék az almát, csőd fenyegetné őket.
Gráf József szerint ugyanakkor a feldolgozóknak is igazuk van akkor, amikor megpróbálnak spórolni, mivel tavaly ezek a vállalkozások is magas áron voltak kénytelenek vásárolni az alapanyagot, éppen azért, mert az almatermés nagy része Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében elfagyott. Emiatt külföldről is kellett árut beszerezni. Most pedig ők is szeretnék költségeiket csökkenteni.
Az agrárminiszter szerint a megegyezés nehéz, ám nem lehetetlen, de az agrárkormányzatnak nincs lehetősége minimálár megszabására, mivel ezt az uniós szabályok nem engedik. Egyben cáfolta, hogy a lengyel kormány minimálárat szabott volna az almafelvásárlásra. A lengyel mezőgazdasági tárca államtitkárára hivatkozott, akivel beszélve megállapították: ezt ők sem tehetik, éppen azért nem, amiért mi sem. Az FVM vezetője utalt arra, hogy az agrárkormányzat úgy szeretne segíteni az almatermelőknek, hogy a válogatott étkezési alma értékesítéséhez nyújtana marketingtámogatást, és ezzel mintegy 50 ezer tonna alma gyors eladását tenné lehetővé a termelők számára.
A kormány szándéka lehetővé tenné ugyan nagyobb mennyiségű alma eladását, az igazi megoldást azonban inkább a gazdák együttműködése jelentené más értékesítési lehetőségek kihasználásában. Az étkezésre még alkalmas, bár nem a legjobb minőségű almát olcsóbban lehetne fogyasztásra kínálni, az ehhez szükséges szálítást és eladói hálózatokat biztosítani. Ez persze nehezebb, mint demonstrálni, viszont eredményesebb lehet. Hosszabb távon pedig csak úgy kerülhetők el az évről-évre ismétlődő konfliktusok, ha a termelők jelentősen növelni tudják a piacképes fajtájú és minőségű étkezési almák arányát a termésben, amihez viszont nagyarányú fejlesztésekre és új ültetésekre van szükség. Az agrártárcának ehhez kellene megfelelő támogatást nyújtania.
