Alanyi jogon

A LÉT – ajánlat a magyar társadalomnak című tanulmányt január 11-én egy konferencián mutatta be a Bánfalvi István szociálpolitikai szakértő által vezetett, független szakemberekből álló kutatócsoport. Modellszámításokon keresztül igyekeztek bizonyítani: a hazai költségvetés jelenlegi keretei között bevezethető a minden állampolgárnak alanyi jogon járó alapjuttatás. Ennek összege minden felnőtt esetében havonta 50 ezer forint lenne, a gyermekek 25 ezer, a várandós anyák pedig 75 ezer forint „LÉT-pénzt” kapnának, amelynek felhasználását senki nem ellenőrizhetné.

A juttatást a Magyar Államkincstár feltétel nélkül mindenkinek havonta utalná, aki állandó lakcímmel rendelkezik Magyarországon.

A javaslat összefoglalója leszögezi: a LÉT nem szociális intézmény. Hanem „egy zéró összegű, fenntartható jövedelem-újraelosztó alapintézmény, amely egyszerre piacösztönző és társadalmi integráló rendszer”. És a társadalomtól új szemléletet követel.

A LÉT javaslattevői drámai hangon hívták fel a figyelmet arra: Magyarországon ma elviselhetetlen mértékű a szegénység. A KSH adataira támaszkodva kiszámolták: 2011-ben majdnem 615 ezer felnőtt embernek nem volt semmiféle rendszeres jövedelme. A tanulmány írói szerint a LÉT bevezetése nemcsak megállítaná a társadalom széthullását, hanem „történelmi fordulatot eredményezne a társadalmi integrációban”. Nem mellesleg: keményen bírálják a szociális védelem rendszerének földcsuszamlásszerű átrendezését, amelynek eredményeképpen az elmúlt két-három évben nőtt a gyermekszegénység.

Ferge Zsuzsa a LÉT-konferenciára készült hozzászólásában a tanulmányt „fantasztikus tudományos teljesítménynek” nevezte. A szociológus arra figyelmeztetett: „Az alapjövedelemhez nemcsak gazdasági források kellenek, hanem a politikai hatalom akarata, érdekegyeztető kiegyezések, mindenekelőtt pedig társadalmi elfogadás, a közérzület igenlése.”

Mindez ma hiányzik a társadalomból.

Élesebben fogalmazott Bokros Lajos. Úgy találja, hogy az alapjövedelemhez durva kényszerszolidaritás kellene, ami a szabadsággal és a demokráciával nem egyeztethető össze.

Mindenesetre a társadalmi érdeklődést mutatja, hogy – miként Bánfalvi István, a LÉT-munkacsoport vezetője mondja – a közzétételt követő néhány órában már több ezren letöltötték a tanulmányt az internetről.

A társadalomjobbító javaslattal szemben kemény kritikát elsősorban liberális közgazdászok fogalmaznak meg. „Rossz, megvalósíthatatlan. Hibái és hiányosságai nem is javíthatók” – közölte Mihályi Péter és Csillag István. Ők az Élet és Irodalom múlt heti számában tizenkét érvet sorolnak fel a feltétel nélküli alapjövedelemmel szemben. „Azért is írtuk ezt a cikket jó gyorsan, hogy eszébe ne jusson a demokratikus ellenzéknek ezzel kampányolni” – magyarázta aztán Mihályi a Klubrádióban, milyen politikai reflexből ered a gyors és kategorikus elutasítás.

A javaslattal rokonszenvező Bíró András, az Autonómia Alapítvány alternatív Nobel-békedíjas egykori vezetője is politikai hibának tartja, hogy a hatástanulmány szerzői a LÉT-pénz rendszerének 2015. eleji bevezetéséről írtak. Szerinte azt a látszatot kelti, mintha az egész felvetés a választási kampány része lenne.

Bánfalvi István ugyanakkor a 168 Órának elmondta: semmiféle politikai erővel nem működtek együtt a hatástanulmány elkészítésével töltött több hónap alatt. Miközben mintegy nyolcvan konzultációt folytattak papokkal, üzletemberekkel, vállalkozókkal. Az „itt és most” megjelentetésnek belső logikája van: azért mertek kiállni a közvélemény elé, mert meggyőződtek a javaslat működőképességéről.

– Boldogok lennénk, ha bármely szervezet támogatná a javaslatunkat – jelzi Bánfalvi. És azt is: leginkább a szakszervezetek együttműködésében bízik. Úgy véli, a magyar társadalom nem engedheti meg magának, hogy ne foglalkozzon a javaslattal. – Gyerekek tízezrei éheznek, és lehetetlen körülmények között élnek – magyarázza a szakértői csapat vezetője, miért siettetnék javaslatuk bevezetését.

Iránymutató, valódi baloldali javaslatként üdvözli a tervet Ladányi János szociológus, egyetemi tanár. Aki lapunknak azt is hangsúlyozta: egy ekkora horderejű program bevezetéséhez a különféle politikai erők összefogására volna szükség. Hozzátette: önmagában pénzjuttatással nem megoldható a mélyszegénység problémája. Lakhatási minimumra, szociális lakásépítési programra is szükség van, és meg kell határozni, mi az a minimális tömegközlekedési, iskoláztatási, orvosi ellátás, kereskedelmi szolgáltatás, amelyhez mindenkinek állampolgári jogon kell hozzájutnia.

– Ha egy alapvetően rossz rendszerbe pénzt öntünk, az csak tovább rontja a helyzetet. Ha a leszakadó országrészeket nem sikerül integrálni az ország gazdasági vérkeringésébe, ha az elszegényedő települések továbbra is elzártak maradnak, akkor a magasabb jövedelem azt eredményezi, hogy az uzsorás és a horribilis felárral dolgozó kereskedő több pénzt tud elvenni a nincstelenektől – említi Ladányi.

Úgy látja ő is: a szociálpolitikai rendszeren keresztül hatalmas összeget költ az ország, hogy a szegénység egy harmadik világbéli szinten állandósuljon, miközben egyre nő a szegény- és cigányellenesség a társadalomban.

Bíró András szerint az elszegényedett, kirekesztett, kilátástalanságba sodort népesség számára a túlélés lehetőségén túl öntudatot, egyfajta szabadságot, polgárias szemléletváltást hozna a LÉT-pénz bevezetése.

Az Orbán-kormány szegényellenes lépéseit élesen kritizáló dolgozatot a Fidesz „menetrend szerint” elutasította. Egy héttel a tanulmány megjelenése után a költségvetési milliárdokkal kistafírozott, kormányközeli Századvég olyan kutatási eredményt tett közzé, amely szerint a magyar lakosság több mint kétharmada nem ért egyet a feltétel nélküli alapjövedelem (fna) bevezetésével. Egyebek mellett azért nem, mert úgy gondolják: a magyar gazdaság nem bírna el ilyen terhet.

Valószínűleg nem használ az ügynek az MSZP-s Szanyi Tibor Facebook-posztja sem: „Inkább ingyen pénzt mindenkinek, mint ingyen pénzt csak Simicskának!” A szocialisták – Korózs Lajos által jegyzett – hivatalos közleménye már óvatosabban fogalmaz: „Az fna ma már alkalmas arra, hogy új megoldásokkal szolgáljon egy igazságos és valóban szolidáris szociálpolitika számára.”

A közgazdasági ellenérveket megfogalmazók leginkább azzal érvelnek: a javaslat bevezetése súlyosan érintené a gazdaság teljesítőképességét, és a legszegényebbeket nem ösztönözné munkavállalásra a legális szférában. Bokros Lajos szerint az 50 ezer forintos alapjövedelem ígérete mellett 200 ezer forintos minimálbérre lenne szükség ahhoz, hogy a jelenlegi csaknem ötvenszázalékos adóék mellett a minimálbéres dolgozónak maradjon legalább kétszer annyi, mint amennyi munka nélkül is megilletné. És nyilvánvaló, hogy a magyar gazdaság termelékenysége „nem enged meg ilyen magas minimálbért”.

A jelenlegi költségvetési keretek között ki lehet hozni nagyjából nullszaldósra a LÉT-pénz rendszerét – állapította meg Surányi György korábbi jegybankelnök. Ő továbbgondolásra érdemesnek tartja az ötletet, mondván, hogy „megállítaná a magyar társadalom széthullását, történelmi fordulatot eredményezne a társadalmi integrációban”. De Surányi – hasonló érveléssel, mint Bokros – arra is figyelmeztet: az alacsony keresetűeket az motiválná munkára, ha a LÉT-pénz és a nettó minimálbér között több mint 30 ezer forint különbség lenne.

Néhány nappal a LÉT-tanulmány megjelenését követően kiderült: Európában sincs megfelelő társadalmi támogatottsága a javaslatnak. A szükséges egymillió aláírás helyett 285 ezer támogatója van annak az európai polgári kezdeményezésnek, amely az Európai Bizottságot szerette volna rávenni, kezdeményezzen uniós jogszabályalkotást a feltétel nélküli alapjövedelemről. Magyarországon mintegy kétezer aláírás hiányzott a szükséges 16 és fél ezerhez.

Így nem várható, hogy belátható időn belül valahol Európában bevezetik ezt a rendszert. Azt azonban büntetlenül nem spórolhatja meg sem a magyar állam, sem a magyar társadalom, hogy párbeszédet folytasson a szegénység enyhítéséről a szolidaritáson alapuló, gyakorlati lépésekről.