Adócsökkentés: mi vagyunk a legbátrabbak

Bár a gazdasági szakértők arra számítottak, hogy a harmadik negyedévben a magyar GDP csökkenése megáll, a napokban nyilvánosságra hozott adat egyelőre nem ezt mutatja: az előző három hónaphoz képest a visszaesés 1,8, az előző év azonos időszakához képest pedig 7,2 százalékos volt. Ennél mintegy fél százalékkal jobb eredményt vártak, ennek ellenére a rosszabb számok nem keltettek aggodalmat, egyrészt azért, mert a csökkenő trend lelassult és minden jel szerint a negyedik negyedév már növekedést hoz, másrészt a gazdaság helyzetét és kilátásait jellemző mutatók és folyamatok összessége kedvezőbb képet jelez. A befektetői hangulatot mutatja, hogy a tőzsdei árfolyamok tovább emelkedtek és a forint is erősödött.

A derűlátást motiválja, hogy a világgazdaság egyértelműen kilábalt a recesszióból, az amerikai GDP másfél év után ismét növekedett, az EU-s össztermék is végre emelkedett, igaz egyelőre csak 0,2 százalékkal. Ezen belül az eurozóna növekedése 0,4 százalékos volt, ami - miután meghatározó exportpiacunkról van szó - számunkra is biztató lehet, különösen az, hogy a német gazdaság gyorsult a leginkább. /A sort a britek és a spanyolok zárják, ahol a GDP még a harmadik negyedévben is kismértékben csökkent./

A trend az új uniós tagállamokban is megfordulni látszik, ha az átlagos növekedés egyelőre minimális is. Ha csupán a GDP-t nézzük, hazánk alulteljesít, de a folyamatok egészét tekintve már más a helyzet. Éppen a mostani válság világított rá arra, hogy változtatni kell a nemzeti össztermék alakulását egyoldalúan a középpontba helyező általános értékelési szemléleten. Jó néhány olyan más, az adott ország helyzetét mélyebben jellemző tényező van, amely árnyaltabb és korrektebb képet ad a pillanatnyi növekedést vagy csökkenést jelző adatnál. Az összetettebb mutató bevezetésén amerikai és uniós szakértők már dolgoznak, és néhány év múlva minden bizonnyal már a GDP csak egy lesz az összetevők közül.

A harmadik negyedéves adatok alapján készült legfrissebb prognózisok a kilábalás kezdetéről beszélnek, de óvnak a túlzott optimizmustól. A fellendülés általános vélemény szerint lassú lesz és csak 2011-től válik igazán érzékelhetővé. A legnagyobb gondot a válság miatt elszabadult költségvetési hiány és a megugrott munkanélküliség jelenti. Az egyik a gazdaságösztönzési, a másik a fogyasztási oldalról fékezi a gazdasági növekedést, ráadásul az egyiknél sincs esély gyors javulásra. Az EU-ban jövőre átlagban a GDP 7,5 százalékát éri el a hiány, ami két és félszerese a maastrichti kritériumokban rögzített határnak. A kitűzött három százalék elérése leghamarabb 2014-15-ben lehetséges és csak szigorú költségvetési politikával érhető el, ami visszafogja a gazdaságot is. A nagy hiány növelő hatással van az inflációra, ami ugyancsak kockázati tényező.

A munkanélküliséggel sem jobb a helyzet, az unióban most is tíz százalék felett van és jövőre valamelyest tovább nő. A lassabban felpörgő gazdaság jövőre még nem teszi lehetővé a munkahelyek számának növelését, a jóslatok szerint az csak 2011-től várható. Ez visszahat a fogyasztás alakulására, a kereslet stagnálása szintén a gyorsabb növekedés ellen hat. Az elemző cégek a negatív hatások miatt jövőre csupán fél, és 2011-ben is csak 1,5-2 százalékos GDP bővülést várnak az EU-ban, sőt egyes vélemények szerint a válság előtti szint még hosszú évekig elérhetetlen lesz.

Figyelemre méltó, hogy a magyar gazdaság jövőjéről a jelenlegi helyzet ellenére sokkal derűlátóbbak a vélemények. A nagy elemző cégek egybehangzóan azt jósolják, hogy hazánk a fellendülésben 2011-től az élre kerülhet a térségben. Igaz ugyan, hogy a recesszió másoknál jobban sújtott minket, és az eladósodottság mértéke a pénzügyi stabilitást is megrendítette, de a külföldi szakértők értékelése szerint a kormány által hozott kemény intézkedések nyomán a költségvetés helyzete megszilárdult, és a hiány mértéke az egyik legalacsonyabb az unióban, és várhatóan az idén és jövőre egyaránt 4 százalék körül marad. A munkanélküliség még nő ugyan, de ez máshol is általános.

A hét végén publikált elemzések azt hangsúlyozzák, hogy a válság kezelésére tett intézkedések gyorsabbak és határozottabbak voltak, mint a környező országokban. A neves JP Morgan például azt emeli ki, hogy olyan költségvetési szerkezeti reformok indultak meg, amelyek - ha folytatódnak - hosszabb távon nagy lökést adhatnak a gazdaság fejlődésének. Az elemző cég külön méltatja az adó- és járulékterhek jelentős csökkentését: ez év elején a teljes bérköltség 54 százalékát tette ki a központi elvonás, ami tíz százalékkal magasabb a térség többi országának átlagánál. Január elsejétől ez 46 százalékra csökken, ami már jobb, mint a nyugat-európai átlag. Egyetlen más uniós ország sem tud és mer most, a válság idején ilyen mértékű tehercsökkentést meglépni.

Mindezek eredményeként a szakértők szerint hazánk 2011-től a fellendülés egyik motorja lehet és a gazdasági növekedés három százalék fölé kerülhet és mintegy kétszerese lehet az eurozóna átlagának. Feltéve persze, ha a megkezdett folyamatok nem állnak meg és a költségvetési fegyelem nem lazul, a reformok pedig felgyorsulnak. A politikai kockázatot a külföldi elemzők nem látják jelentősnek, szerintük a választási ígérgetések ellenére a következő kormánynak nincs más választása, mint továbbvinni azt, amit a mostani kabinet elkezdett.