A megaláztatásról, hogy az ember nem lehet úr a saját házában

Sigmund Freudnak köszönhetjük a felismerést, hogy az ember három alapvető sérelemtől szenved: az első, hogy a Föld nem a világegyetem középpontja; a második saját evolúciós családfája, amelynek csúcsa sajnos nem az ég, gyökerei viszont az állatvilágba nyúlnak le; a harmadik pedig az, hogy az Én nem egyedüli úr a saját házában, hanem a Felettes-énnel és az Ösztön-énnel kell lakóközösségben élnie. Ha Freud még ma is élne, és alkalma lehetne gyorselemzést készíteni Orbán Viktor érzelmi háztartásáról, akkor esetleg felismerhetné egy negyedik sérelem körvonalait is: a megaláztatásét, hogy az ember nem tarthatja sorsát teljes egészében saját kezében.

Amióta 2010-ben Magyarország miniszterelnökeként hivatalba lépett, Orbán Viktor minden ellen kampányt folytat, ami bármilyen módon is korlátozhatja cselekvési rádiuszát. Az eltelt négy évben haragja többek közt a bírák, az újságírók, a szociáldemokrata ellenzék, Európa, a külföldi befektetők, valamint az istentelen brüsszeli bürokraták ellen irányult – és ezt a listát lehetne még tovább is folytatni. Különösen fájdalmas tapasztalat volt ez az osztrák bankok számára, amelyek eléggé óvatlanul Magyarországon terjeszkedtek. Orbán alatt adóprésbe szorították őket, emellett a korábban devizában kihelyezett hiteleiket kedvezőtlen árfolyamon kellett forinthitelre konvertálniuk. Ezek után nem csoda, hogy a híresztelések szerint számos pénzintézet játszik azzal a gondolattal, hogy szedi a sátorfáját.

Annak a 200 mezőgazdasági gazdálkodónak, akik Magyarországon bérelnek mezőgazdasági művelésre földterületet, majd csak ezután jön el a döntés pillanata. A magyar földtörvény egyik módosítása szerint ugyanis április végén érvényüket vesztik a külföldiek által eddig megszerzett földhasználati jogok. Ezzel egy időben lejár az a tízéves időtartamú átmeneti szabályozás is, amely az EU-polgárok számára megtiltja a termőföldek vásárlását. A budapesti kormány álláspontja szerint az új szabályozás összhangban van az EU-törvényekkel, és az osztrák mezőgazdasági gazdálkodóknak a jövőben is lehetőségük lesz arra, hogy magyar termőföldeken gazdálkodjanak – feltéve, hogy megfelelnek a feltételnek, miszerint Magyarországon laknak, és itt fizetik a jövedelemadót is.

Kétséges, hogy Andrä Rupprechter mezőgazdasági miniszternek sikerül majd meggyőzni magyar kollégáját arról, hogy tekintsen el ettől a tervtől. Ausztria tárgyalási pozícióját gyengíti, hogy sok gazdálkodó megkerülte a jelenlegi szabályokat, és strómanokon keresztül szerzett mezőgazdasági területeket. Az elmúlt évek során gyűjtött tapasztalatok azt mutatják, hogy Budapest csak akkor hátrál meg, ha erre az Európai Bíróság (EuGH) kényszeríti.

Pontosan ezen a helyen lép be a játékba a negyedik sérelem. A Szovjetunió csatlósaként megélt történelméből Magyarország nem akarja, hogy külföldön döntsenek a sorsáról. Mindenesetre Orbán EU-ellenes tirádái, amelyekben „új Moszkvának” nevezi az EU-t, már-már a groteszk határát súrolják, már csak azért is, mert láthatóan semmi problémát nem okoz számára üzletet kötni a „régi” Moszkvával, ahogyan azt a legújabban Magyarországnak adott többmilliárdos nagyságrendű orosz hitel is jelzi. Végső soron azzal is nevetségessé teszi magát Budapest, hogy egyfelől fellép az EU-országokból érkező gazdák ellen, miközben a szomszédos Romániában azért akar szántóföldet vásárolni, hogy szétossza az Erdélyben élő magyar nemzeti kisebbség tagjai között. És még egy gondolat a bankokról. Semmi köze nincs a mohóságnak ahhoz, hogy Magyarországon a jelzáloghitelek 20 százaléka kútba esett, ez inkább a hatóságok alkalmatlanságának a következménye. Lengyelország például nagyon jól megoldotta, hogy hogyan kényszerítse rá a bankokat arra, hogy csak „felnőtteknek” adjanak frankhiteleket. Más oka is van annak, ami miatt nehéz Rupprechter helyzete. Az eljárás újabban egy nagyobb kép része, mert az adósságválság eredményeként egész Európában megnövekedett az érzelmi bizonytalanság – és ezzel együtt a félelem is a külfölddel szemben. Amikor München úthasználati díj megfizetésére kötelezné az EU-tagállamok polgárait, illetve London az emberek szabad mozgásának a megszüntetését követeli, akkor nem túl szembetűnőek a néhány mezőgazdasági bérlőt érintő kellemetlenségek.

Fordította: dr. Gonda László