A kis jövedelműek duplán rosszul járnak jövőre

Bár az előző hónaphoz képest novemberben csak 0,3 százalék volt a pénzromlás mértéke, éves szinten az infláció ismét 4 százalék fölé szökött. Bár a 4,2 százalékos adat önmagában még nem tűnik túl magasnak, a gond az, hogy elemzők egybehangzó véleménye szerint határozott trendváltást jelez: a pénzromlás csökkenési folyamata nem egyszerűen megtorpant, de egy várhatóan tartós emelkedési folyamat kezdődik. Közeledés helyett távolodunk a 3 százalékos inflációs céltól, és már a kormányzati nyilatkozatok szerint sem tudjuk tartani jövőre a költségvetési tervezetben szereplő 3,5 százalék alatti mértéket, ezért emelni szándékoznak azt. Szakértők szerint a ráta 4-5 százalék között stabilizálódhat, a pontos nagysága pedig a külpiaci feltételek alakulásától és a Fidesz-kormány gazdasági intézkedéseinek hazai és külföldi következményeitől egyaránt függnek.

Az előjelek sajnos nem túl biztatóak, több alapvető területen is egyre erősebb az inflációs nyomás. A legnagyobb veszélyt világszerte az élelmiszerárak drasztikus emelkedése jelenti. Az idei gabonatermés a szélsőséges időjárás miatt szinte mindenhol jóval alacsonyabb volt a vártnál, a nagy exportőrök közé tartozó Oroszországban és Ukrajnában az elmaradás több tízmillió tonna volt. A termés nálunk is mintegy 30 százalékkal kevesebb volt a tavalyinál, és hiába fedezi még így is bőven a hazai igényeket, a nemzetközi kereslet-kínálati viszonyok itt is megdobták az árakat. A nyáron a búza már kétszer annyiba került, mint egy évvel korábban, s bár azóta csökkent, a tavalyinál mintegy 50 százalékkal magasabb szinten stabilizálódott.

A drágulás szinte minden növényfélére átgyűrűzött, a takarmányokon keresztül pedig az állati termékekre is hatással volt. Ez utóbbiaknál azonban az átlagos árnövekedés eddig 10 százalék alatt maradt - szemben a 2007-2008-as élelmiszerválsággal, amikor átmenetileg ennek többszöröse volt. Ezzel együtt az élelmiszerek világpiacán a drágulás a növényfélék trendjét követi: több alapvető terméknél a mértéke a tavalyihoz képest csaknem másfélszeres. Ennek hatását például a kényérfélék és az étolaj árában már az üzletekben is érezzük, de szakértők szerint ez csak a kezdet, az igazi árnyomás majd a jövő év elejétől fog jelentkezni.

Mondhatnánk, hogy nettó exportőrként ez minket kevésbé érint, de ez sajnos nem így van. A rossz időjárás minket is sújtott, a gabonakínálat drasztikusan visszaesett, és ennek következményeire a malmok és a pékek már hónapok óta figyelmeztetnek. A nemzetközi trendek miatt drágulnak az import élelmiszerek is, egyelőre csak korlátozott mértékben, de a kilátások nem túl rózsásak. A drágulás mértékét a nagy kereskedelmi láncoknál befolyásolni fogja a rájuk kivetett különadó is, hiába próbálják tiltani a továbbhárítását a fogyasztókra, az árképzést képtelenség a teljes termékkörnél ellenőrizni. Ez persze nem csupán az élelmiszerekre, de minden más árúra igaz.

A különadók jövő évi inflációs hatását szakértők önmagában 0,5-0,7 százalékra becsülik. A bankok már megkezdték a számlavezetéshez kapcsolódó apróbb, alig feltűnő tételek drágítását, az energetikai cégek még nehezebb az árképzés követése. A lakossági gázszolgáltatásnál a kormány ugyan bevezette a hatósági árat, ezzel viszont olyan terhet vett a nyakába, amelyet csak átmenetileg tud a költségvetésre hárítani. A kisebb fogyasztóknak adott kompenzációt jórészt a felhalmozott stratégiai készletek felének piacra dobásából fedezi, de ez a lehetőség csak egyszeri. Az importár a kőolaj jegyzését követve 2011 második negyedévétől jelentősen növekedni fog, és azt már nem lehet lenyelni, hacsak nem terhelik meg azzal is a büdzsét. Ha igen, az árat közvetve az egész országgal fizettetik meg.

Lényegesen egyszerűbb a helyzet az üzemanyagoknál. A világpiaci olajár ismét hordónként 90 dollár felett van, és ha a fellendülés gyorsul, tovább fog emelkedni. A 95-ös benzin ára már most csúcsokat dönt, és várhatóan tovább emelkedik, a borúlátó becslések szerint megközelítheti jövőre a literenkénti 400 forintot. Ehhez elegendő annyi, hogy az olajár elérje a 100 dollárt és a forint árfolyama az amerikai valutához képest a 220-as szint körül mozogjon, mindkét feltétel teljesülésének megvan az esélye. Arról már szólni sem érdemes, hogy a forgalmazó cégek a gyorsan változó viszonyok közepette feltűnés nélkül háríthatják tovább a különadó terhét.

A külső tényezők mellett a legsúlyosabb inflációs kockázatot a kormány gazdasági intézkedései jelentik. Ennek csak egyik tétele a különadók hatása, ennél nagyobb veszélyt jelenthet a hosszútávú stabilitást szolgáló reformok elmaradása és a hiány egyszeri tételekkel való eltüntetése, illetve mindennek negatív külső megítélése. A befektetői bizalom megrendülése azonnali következményekkel is jár, és ezek közül a forint gyengülése érint minket a legközvetlenebbül: áprilishoz képest a valutánk euróban 4-5, dollárban 10-15, svájci frankban kb. 30 százalékkal értékelődött le. Az exportra termelő cégeknek ez bizonyos szintig kedvező, az inflációt azonban mindenképpen növeli: forintban drágul az import, ami a nyersanyag- és energiaárakon keresztül minden területen árnövelő hatású. Ennek a nyomásnak a belső fogyasztás alakulása szabhat határt, de az is csak korlátozottan és nem minden területen, lásd például a benzinárat.

Az áremelkedés nem egyformán érinti a lakosság különböző rétegeit. A legrosszabbul az alacsonyabb jövedelműek fognak járni, mert az alapvető termékek, így az élelmiszerek és energiahordozók drágulása a fogyasztásuk szerkezete miatt őket fogja leginkább sújtani. Helyzetüket tovább rontja, hogy az adómódosítások is számukra kedvezőtlenek, így nagyon sokak számolhatnak azzal, hogy az ígérgetésekkel szemben jövőre nettó reáljövedelmük csökkenni fog, akár 4-5 százalékkal is azoknál, akik az országos átlagnak megfelelő, havi bruttó 200-220 ezer forintot keresnek és cégük nem vagy csak minimális mértékben tud fizetést emelni. Aligha vigasztalja majd őket az, hogy a társadalom felső tizedének jövedelme viszont átlag mintegy 100 ezer forinttal fog nőni havonta.