A háromszázkilencvenötödik

Az IPM szokása, hogy gerincére, mintha igazi könyv lenne, kedvcsinálónak felírja legérdekesebbnek, legfontosabbnak ítélt cikkei témáját. Az ez évi júliusi szám (mely immár a 395. a sorban: tessék ezt tizenkettővel osztani, az eredményt kivonni a mostani dátumból, s máris megkapják az indulás évét!) gerincén a következők olvashatók: Az információ története – kegyetlen kincsvadászat – zsenik magánélete – vérengző vérvonalak – szving Párizsból: tehát a tudománytörténettől a histórián át a kultúráig mindent felölel a lap legújabb száma is, gondosan figyelve rá, hogy a minden iránt fogékony és nyitott olvasók szűk, de lelkes csoportja mellett afféle modern családi lapként is funkcionáljon, egyként élményt nyújtva a fiataloknak és öregeknek, férfiaknak és nőknek, a humaniórák és a reáliák kedvelőinek, és azoknak is, akik szeretnék próbára tenni tudásukat. (Ebben a hónapban afféle pótérettségiző tesztet tölthet ki az olvasó, utánajárva, vajon ma is eredményesen szerepelhetne-e a matúrán: némi büszkeséggel mondhatom, hogy a magam részéről átcsúsztam, de jutalomkönyvet azért nem kapnék.) Hogy mennyire szerteágazó a lap témaválasztása, arra jellemző, hogy e sorok írója egészen más címeket is fel tudott volna sorolni a gerincen. Merthogy inkább bölcsészérdeklődésű lévén elsősorban a Shakespeare-művek szerzőségét firtató írást (Tóth Tibor, a hazai konteoirodalom ismert alakja érvek sokaságát sorolja fel Shakespeare szerzősége ellen, de az igazi szerzőre vonatkozóan inkább csak a kínálatot sorolja fel), a Ronald Reagan pályáját bemutató dolgozatot (maguk tudták, hogy milyen slágfertig figura volt a hajdani színész?) és a különös sorsú milliárdos, Rockefeller életét feldolgozó munkát olvasta érdeklődéssel. És meg ne feledkezzünk Ráday Mihály mindig érdekes sorozatának újabb darabjáról. A legendás városvédő ezúttal a Medgyasszay István tervezte úgynevezett Városi házakat (Kiss János altábornagy utca 55.–57.–59.) mutatja be.

Balogh Károly