46/6

Tisztelt 168 Óra!

Minden év október 23-án kimegyünk fiammal és családjával a Kossuth térre mécsest gyújtani az 1956-os forradalom emlékére. Mécsest gyújtunk minden egyes emlékhelyen, legvégül Nagy Imre szobránál. Idén is így történt. Nagy Imre szobra teljes sötétségben állt, halvány kis világítás sem volt. Szégyen! – háborogtam.
Közben a menyem szólt, hogy a szobor mögött, az alacsony kőfalra valaki kiragasztott egy cédulát, nézzem meg. Egy Szolzsenyicin-idézet volt, miszerint nincs a kommunistánál kártékonyabb ember a földön. (Letéptem és a szemétbe dobtam.) Szegény Nagy Imre! Nem elég, hogy az életét adta, hogy gonoszul, alattomosan kivégezték, még „kártékony” is volt? Csak, mert kommunista volt?!
Olyan országban élünk, ahol a mártír Nagy Imre már nem kívánatos, ahol József Attila szobrát is el akarják távolítani, ahol egyre többet zsidóznak, cigányoznak...
Hogy jutottunk idáig? Nem tanulunk a történelemből?
Össze kell fognunk, hogy ennek a rémálomnak vége legyen. Nincs más út! Hogy még időben legyünk, és ne folyjon a vér újra a pesti utcákon!
Szeretettel üdvözlöm önöket, mint az egyetlen értelmes, normális hangú hetilap politikával foglalkozó újságíróit. Mindig megveszem a lapot, és körbejár a szomszédok, családtagok között.
A legjobbakat kívánva:

Papp Emese Zsuzsánna
Budapest