Haderő-egyesítés – Ajánló lapunk 2019. július 4-i számából
Az előválasztó pártok fogadkoznak, hogy mostantól kitör közöttük a béke. Az ellenzéknek ugyanakkor továbbra sincs vezető ereje, csak ismert személyiségei és sikerre kiéhezett hívei. A vezetővé válás feladatának terhe most Karácsony Gergelyt nyomaszthatja vagy teheti erősebbé. Az Orbán-rendszer propagandagépezete bizonyára a helyzethez méltó figyelemmel igyekszik majd kifilézni Karácsonyt, akinek nemcsak túl kell élnie ezt, hanem a támadásokat visszájukra kell tudnia fordítani. Mindez azért nagyon fontos, mert kötésig állva a harmadik kétharmadban, az önkormányzati választás arról ad majd felvilágosítást, maradt-e remény arra, hogy az Orbán-rendszer leváltható legyen választás útján. A budapesti Isztambul bekövetkezése a rendszer számára is egészen mást jelentene, mint az, ha az ellenzék ismét leszalámizza magát még a választás előtt – írja elemzésében Lakner Zoltán. Az előválasztás győztesével Ónody-Molnár Dóra készített interjút. Karácsony Gergely azt mondja: „Nem szeretném, hogy Budapest a NER elleni csata terepe legyen, nem szeretném a várost háborúba vinni. De ha a Fidesz háborúzni akar, akkor meg fogok harcolni Budapestért.” Úgy fogalmaz, ha a város érdeke az, hogy kezet rázzon Orbán Viktorral, akkor kezet fog rázni vele. „Ha az öklömet kell rázni, akkor az öklömet fogom rázni” – teszi hozzá. Az ellenzéki főpolgármester-jelölt szerint ha az Orbán-kormány csorbítaná a Fővárosi Közgyűlés kompetenciáit, szűkítené a főpolgármesteri jogköröket, akkor nincs mit tenni, „ki kell menni a barikádokra”.
Renitens kapitány
Szanyi kapitány összecsomagolt Brüsszelben, lehordta a bútorokat, dossziékat a kisteherautó platójára. Elindult haza. Az utak dugig teltek német földön. Déltájban kapta a hírt, hogy az MSZP elnöksége hetekkel az EP-választás után megtorolja a méltatlan dühkitöréseit, amelyek eposzi terjedelmű levelek formájában fogalmazódtak meg. Párttagságát felfüggesztették, a Szanyi-ügyet (ma már van ilyen) a párt etikai bizottsága vizsgálja ki. Az önkormányzati választás küszöbén kinek kell egy ilyen regresszív hang? Szanyi szerint az akció pártjogi értelemben kétes, őt a kongresszus választotta alelnöknek, csak az mozdíthatja el. Egyáltalán nem tűnik kétségbeesettnek. Hogyan lett emberünk EP-képviselő? Bumfordi stílusát, provokatív akcionizmusát, újbalos antikapitalizmusát miért gondolja a baloldaliság attribútumának? Miként tört előre s miért futott zátonyra a kapitány hajója? Szanyi Tibor portréját Buják Attila rajzolja meg.
Bármivel szabad viccelni
A humor forrását sok esetben bizonyos kisebbségek kigúnyolása adja. A viccek kedvelt céltáblái a romák, a melegek, a rendőrök, az anyósok, a zsidók – megannyi sérülékeny társadalmi csoport. A politikai korrektség térhódítása előtt fel sem merült a kérdés a nyilvánosságban, hogy a kisebbségeket pellengérre állító humor vajon sérti-e az érintettek érzékenységét. Egy ideje viszont mintha túllendült volna az inga, legalábbis humoristák és jobboldali véleményvezérek sora panaszkodik arra, hogy a PC megöli a nyilvános humort, manapság már szinte senkinek a kárára nem szabad viccelődni. Holott szabad. Igaz, van néhány szempont, amire egy komikusnak is ügyelnie kell. Ezek közül a legfontosabb: senkit ne akarjon szándékosan bántani. Cseri Péter írása.
Áldozatazonosítók
Az áldozatazonosítók olyan családoknak segítenek, amelyek éppen a megoldhatatlannal szembesülnek – ez a mottójuk a magyar DVI-egység (Disaster Victims Identification) tagjainak, akiknek első bevetésük a májusi dunai hajóbaleset áldozatainak azonosítása volt. A Hableány tragédiája nemcsak a hozzátartozóknak, hanem a szakembereknek is súlyos lelki teher. Munkájukat nagyban segítette a dél-koreaiak ujjnyomat-nyilvántartása. Erről és az elmúlt hetek felkavaró élményeiről beszélgetett Dulai Péter az áldozatok azonosításában részt vevő két szakemberrel, Ajang Armin Farid igazságügyi fogorvos szakértővel és Petrétei Dávid rendőr őrnaggyal.
Patkós Irma hagyatéka
A Hollós utca 20.-ban Cegléd egyik nevezetes háza áll: Patkós Irma szülőháza. Ide vonult vissza idős korában a színésznő, és itt élt 96 éves koráig. 1996-ban halt meg, de végrendeletét már a nyolcvanas években megírta. Mivel örököse nem maradt, házát Cegléd városára hagyta, és végső kívánsága az volt, hogy otthona nyitva álljon mindenki előtt, akit érdekel a művészet és a kultúra, és az ingatlan alkotóházként működjön tovább. Fedezetként minden ingóságát – értékes bútorait, szőnyegeit, festményeit, arany ékszereit, pénzét – a köz javára hagyta örökül. A házban ma a Fiatal Alkotók Műhelye (FIAM) működik Sárközy Erzsébet festőművész vezetésével. S noha fontos közfeladatot látnak el, a jövőjük bizonytalan. Sándor Zsuzsanna írása.
