2018/47 Nem bírom a gyűlöletet
Ez alkalomra megjelent a Sose halok meg? című kötet, amely a színész pályájának legizgalmasabb történeteit eleveníti fel. A naivitásán és az alvászavarán túl arról is beszélt, hogy 75 évesen jobban énekel, mint fiatalon, miként verték át az ultizó focisták, miért nem fogja meg jobb kézzel a stampedlispoharat, és mit néz meg elsőként a Facebookon. Elmondta azt is, vajon ma is leforgathatná-e első filmesként a Sose halunk meget.
Bezárultak az ajtók
Képződhet-e új arisztokrácia, új nemesség? Felváltja-e a szabad verseny rendszerét az öröklés és a járadékos kapitalizmus modellje? Bezárta-e a feljutás kapuit a bűvös felső tízezer? Milyen viszonyban áll egymással társadalmi mobilitás és vagyoni differenciálódás? Mi vezet az üzleti érvényesüléshez: érdem, tehetség, ügyesség vagy a klientúrában elfoglalt pozíció? És ha a felső tízezerből kizuhanni lehetetlen, felkerülhetnek-e a csúcsra, a felső tíz százalékba a feltörekvő új ügyesek? Ezeket a kérdéseket elemzi amerikai példák és magyar adatok nyomán Tóth István György és Szelényi Iván tanulmánya, amely az idei Társadalmi Riportban jelent meg. A szerzők közül Szelényi Ivánt kérdeztük.
Elégtelen
Már mindenki látja, hogy baj van a szakképzéssel. Úgy tűnik, belátta a kormány is: abszurd, hogy a gazdaságban egyszerre van jelen a tömeges közmunka és a munkaerőhiány. A jelenlegi, lebutított szakképzési rendszer egyik fő ideológusa, az iparkamara elnöke már arról panaszkodik, hogy „a fehér bőrű, keresztény gyökerű munkavállalók elfogytak”. Parragh László azonban nem csak akkor tévedett, amikor Orbán Viktorral közösen lebutították a korábban igen sikeres szakközépiskolákat és 16 évre csökkentették a tankötelezettség korhatárát. Téved most is, mert van tartalék, méghozzá azon fiatalok körében, akik a tanulás helyett a közmunkát választják, ahonnan nincs kiút. Az ő felemelésükhöz, illetve ahhoz, hogy fiatalok újabb tömegei ne jussanak az ő sorsukra, alapvetően át kéne szabni az oktatási rendszert, beismerve, hogy az elmúlt nyolc év oktatáspolitikája kudarc. A szakképzést felügyelő Palkovics László innovációs miniszter is érzékeli e folyamatot, és megpróbál beavatkozni a rendszerbe, de egy-egy elem megváltoztatása – mint például a szakképzési jegyzék egyszerűsítése – vajmi kevésnek tűnik. A gyáriparosok ennél továbbmennek: a szakképzés teljes körű átalakítására tesznek javaslatot, amelynek fő célja, hogy a tanulók legalább nyolcvan százaléka szerezzen érettségit.
Nincs remény, amíg kussolunk
„Nem kötelező ide járni! Ezt vágták a fejemhez, amikor valamilyen szelíd kifogást tettem.” „Értékesek vagyunk, bár ezt megpróbálják elfeledtetni velünk.” „Az eddiginél sokkal erősebb kapcsolatot kell valami módon kiépítenünk a külvilággal, a társadalommal.” Sok, ezekhez hasonló őszinte mondat hangzott el fórumokon és kerekasztalokon, amikor szolidaritási és információs sztrájknapot tartottak az ELTE társadalomtudományi karának oktatói és diákjai, egyebek mellett a felsőoktatás függetlenségét követelve. Oktatókat és hallgatókat kérdeztünk arról, hogyan tovább.
