Víz, víz, víz!

A gyarapodó, szépülő Tatán ma már szégyenkezve áll az egykor oly büszke Esterházy-kastély, ahol egykor világtörténeti események zajlottak (hogy mást ne mondjunk, Ferenc császár itt írta alá a schönbrunni békét), ahol királyok és hercegek adtak egymásnak randevút, de ahol az elmúlt évtizedekben csak pusztult minden. (Az épületet a háború után csaknem fél évszázadig elmegyógyintézetként használták, annak megszűnése óta lényegében üresen áll.) Bizony, nagyon ráférne a Fellner Jakab tervezte kastélyra a felújítás (mondhatnánk ma már voltaképpen újjáépítést is), s aztán lehetne benne kultúrcentrum, múzeum, szálloda, bármi.

De most még csak a romos épület látható. Benne néhány málló vakolatú, szomorú szoba, szedett-vedett bútorokkal, kölcsönkapott tárgyakkal (van, ami Sárvárról származik, van, ami Karády Katalin hagyatékából) s egy lelkes idegenvezetővel. Mert vezetés van, turnusokkal, csoportosan, szervezetten. Persze virtuális vezetés inkább, arról szól, milyen volt, milyen lehetett ez a kastély fénykorában.

Na, akkor most képzeljenek bele ebbe a sétába egy váratlanul modern képzőművészeti tárlatot. Egy rogyadozó főúri kastély rokokó bútorai közé.

Mit mondjak, volt meglepetés a vezetettek között.

Lehet persze, hogy ez is volt (egyrészt) a cél. A meghökkentés, a váratlan hatás, az ellenszél. Ha igen, feltétel nélkül el lett érve. (Kéretik a vendégkönyvet böngészni kicsit.) De lehet, hogy csak az: történjék végre valami. (E nemes célt csak üdvözölhetjük!)

A tárlat, amelyről szó van, a kikötő pART nevet viseli, és a vízközeli művészek (Litkey Bence, Litkey Kinga, Pasqualetti Zsófia, Pápai Henriette, Péter Ágnes, Sörös Rita, Szilvásy Nándor, Tóth Tamás, Várszegi Kata) vízközeli műveit mutatja be. Van itt minden, hagyományos tájkép olajban, hullámszerű vízió és táskagyűjtemény (amely azonban vitorláshajót formáz), az alkotók műfajban, világlátásban, eszközökben (és persze tehetségben) is eltérnek egymástól, egyedül a vízélmény rokonítja őket. (Ennél tágabb horizontú kiállítás csak egy levegőélmény esetében fordulhatna elő.) A kikötő pART egyébként széles ívű koncepcióval bír, mint írják, nemcsak visszatérő vándorkiállításban gondolkodnak, de művésztelepben és egyféle folyton gyarapodó közösségben, amely a mecenatúra ügyét is igyekszik saját kezébe venni.

Hallani fogunk még róluk.