Vastaps Karinthy Mártonnak

Épp Karinthy Márton Ördöggörcsének a svéd nyelvű fordítására, a Djävulskrampra írt kritikát olvastam Crister Enander tollából, amikor értesültem a hírről, hogy Marcit több évtizedes színigazgatói, színházrendezői, írói és a Karinthyak irodalmi hagyatékának ápolásában végzett munkájának elismeréséül Magyarország kormánya Kossuth-díjjal tüntette ki.

Hirtelen felelevenedett lelki szemeim előtt az a hat előadás, amelyet a 2012-es budapesti utazásaim során volt szerencsém megtekinteni a Karinthy Színházban. Valamennyi telt házas volt, és az előadás végén a színészeket nyolc-tíz alkalommal is a függöny elé vastapsolta a nagyérdemű.

Ma, amikor világviszonylatban és sajnos Magyarországon is a színházak jó része komoly anyagi gondokkal küzd, a Karinthy Frigyes és Kosztolányi Dezső által a „kelenföldi pampákon” megálmodott teátrumban Karinthy Márton igazgatása alatt ez a jelenség ismeretlen. A magyarázat elsősorban a nagyszerű műsorpolitika lehet. Petőfi Sándortól Mikszáth Kálmánig, a Grimm testvérektől Mark Twainig, Móricz Zsigmondtól, J. M. Barrie-ig, Békeffi Istvántól Hunyady Sándoron, Moldova Györgyön és Csurka Istvánon keresztül a Karinthyakig minden színházlátogató megtalálja az ízlésének legmegfelelőbb előadást. Karinthy nem szakít a tradicionális színpadra vitellel, de a mai közönség igényének figyelembevételével érthetőbbé, dinamikusabbá, ezáltal szórakoztatóvá formálja az előadásokat. A direktor minden előadáson jelen van, és figyelemmel kíséri a nézők reakcióját. Nagyszerű színészgárdával dolgozik. A nagy öregek – Bodrogi Gyula, Venczel Vera, Voith Ági, Lorán Lenke, Sztankay István, Margitai Ági és mások – mellett egész sor fiatal, tehetséges színész lép fel Kelenföldön, több közülük a színház neveltje. Az elmúlt harminc évben Karinthy Márton elérte célját. Olyan egyedi légkörű színházat működtet, amelyik a „lágymányosi istenek” bűvkörében nyerte el közönségének megbecsülését, szeretetét.

Rendkívüli megtiszteltetés volt számomra, hogy jelen lehettem 2012. november 27-én Stockholmban, a Svéd Királyi Akadémia Nobel Könyvtárában, amikor ünnepélyes keretek között Szőcs Géza, Karinthy Márton, Szentiványi Gábor nagykövet és Ove Berglund műfordító átadta a svéd nyelvre fordított Ördöggörcs első példányát a világhíres könyvtárnak, ahol Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül és Karinthy Ferenc Epepe című művei mellé most odakerült a harmadik generációs Karinthy könyve is.

A svédországi magyarság tisztelettel őrzi Karinthy Frigyes emlékét, akit Herbert Olivecrona professzor 1936-ban agydaganattal e városban megműtött. Ennek emlékére kétnyelvű emléktáblát helyeztek el a műtét helyszínén, a Serafim Kórház falára. Erre a „zarándokhelyre” is gyakran ellátogat Karinthy Márton, előadásokat tartva a mindig nagy számban megjelenő svédországi magyaroknak. Nekünk itt a „végeken” életbevágóan fontos nyelvünk és kultúránk, önidentitásunk megőrzése, a haza éltető melege. Ezt a meleget sugározza felénk Marci stockholmi jelenléteivel.

A fülemben tovább dübörög a szűnni nem akaró vastaps a márciusi Janika előadását követően. A vastaps Neked szól most, Marci, nagy örömödben osztozunk, fogadd őszinte gratulációnkat, és további sikereket kívánunk Neked!

Moritz László,
a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége nevében