Van, aki itt tölti az éves szabadságát – A Távmozi ad otthont az animációs filmfesztiválnak
Miért döntöttek úgy, hogy a kialakult helyzet ellenére online formában mégis megtartják a fesztivált?
A közönségünk az elmúlt tizennyolc évben hozzászokott, hogy az adventi időszak kezdete egyúttal az új animációs filmek seregszemléje is az Anilogue fesztivál keretében, és a nemzetközi szakma, a stúdiók, a világforgalmazók fesztiválnaptárában is itt van az állandó helyünk. Nem akartuk ezt a hagyományt megtörni még akkor sem, ha az idei programot sok szempontból újra kellett terveznünk.
Mennyiben kellett a fesztivál felépítését átalakítani az új platformra? Vannak-e olyan programok, amelyek az online térbe költözés miatt elmaradnak?
Igyekeztünk megtartani az eredetileg tervezett műsorstruktúrát, és a Távmozi platformján is megőrizni a fesztivál eleven, közösségi élményét. A vetítések és a közönségtalálkozók, workshopok egy részét azonban így májusra kellett halasztanunk. A most novemberi, teljes egészében online programunkat úgy alakítottuk ki, hogy a lehető legkényelmesebben lehessen otthonról megnézni a filmeket, bár az elmúlt években kiderült, hogy a törzsközönségünk akár az éves rendes szabadságát is hajlandó ezekre a napokra tartogatni, hogy a nagyon sűrű program egyetlen vetítéséről se maradjon le.
![](/data/articles/195/1958/article-195804/kreet1_fit_800x10000.jpg?key=46ac6d31cb840ede9c78d3ec736c2445)
Az animációs filmekről elsősorban gyerekeknek szóló művek jutnak eszünkbe. Mennyiben szól nekik az Anilogue kínálata?
Az animáció fogalma inkább az adott film elkészítésének módjára vonatkozik, és nem a célközönségére. Nagyon sokszínű művészeti ág ez, legalább annyira, mint az élő szereplős film: mesétől dokumentumig, szatírától drámáig, kísérleti filmtől akciófilmig rengeteg alakot tud ölteni. A műsorunk javarésze a kevésbé ismert és inkább felnőtt közönségnek szóló filmekből áll, de nagyon büszkék vagyunk a gondosan válogatott, magas művészi színvonalat képviselő, kifejezetten gyerekeknek szóló animációs filmjeinkre is, mert ezekkel nem lehet máshol találkozni, csak itt a fesztiválon.
Többféle technikával készülnek az animációs filmek. Melyek most legnépszerűbbek?
Kiegyenlített a kínálat, most nincsenek egyértelmű technikai divathullámok. Amikor 2003-ban elindult az Anilogue, akkor még sokan a 3D-grafika bűvöletében éltek, és talán több film készült számítógépes technikával, mint amennyit a koncepció és a cselekmény indokolt volna. Az elmúlt években viszont, úgy látom, az elbeszélendő történethez keresnek megfelelő technikát az alkotók, és nem fordítva.
![](/data/articles/195/1958/article-195804/Marona_stills_1.92.1_fit_800x10000.jpg?key=be7fce9a342cbfd2f50c828245273c7e)
![](/data/articles/195/1958/article-195804/My_Favorite_War_Still_05_fit_800x10000.jpg?key=0e32c2ee3616186bdb0f3191b35376f8)
A nagy stúdiók animációs filmjein kívül kevés jut el a magyar mozikba. Mi lehet ennek az oka?
A szórakoztató családi filmeken kívül valóban túl kevés animáció kerül a mozikba, pedig éppen a mi fesztiválunk a bizonyíték arra, hogy milyen gazdag és mennyire rétegzett ez a műfaj. Mégis óvatosak vele a forgalmazók, egyrészt mert a bevált receptekkel könnyebb dolgozniuk, és sokkal kevésbé hagyatkozhatnak a sztárkultuszra is, mint az élő szereplős filmeknél. Az értékes animációs film általában előzmények nélküli, formabontó vizuális kísérlet is egyben. Nehezebb szóban érzékeltetni, hogy pontosan mitől különleges, viszont ha végül találkozik a maga célközönségével, sokkal hatásosabb élményt tud adni, mint a jól ismert, üzembiztosan forgalmazható szériatermékek.
Az interjú a 168 Óra hetilap 2020. november 25-i számában jelent meg.