Trauner Sándor, a vizualitás Oscar-díjas művésze

1961-ben Alexandre Trauner, azaz Trauner Sándor vehette át a legjobb fekete-fehér látványtervért járó Oscar-díjat A legénylakás című film munkálataiért. A világhírű festő-látványtervezőt másfél évtizeddel később, 1975-ben még egyszer jelölték az Egyesült Államok legrangosabb filmművészeti díjára.

2016. február 24., 09:36

Trauner 1906-ban született Budapesten, a húszas években a budapesti képzőművészeti főiskola növendéke volt, festészetet tanult. A Horthy-rendszer és az erősödő antiszemitizmus miatt azonban 1929-ben Párizsba költözött. A tehetséges fiatal festő hamar beilleszkedett, jól érezte magát, új otthonra talált a világ kulturális fővárosában.

A filmkészítésbe akkor csöppent bele, amikor Lazare Meerson díszlettervező segédként alkalmazta, első díszleteit az 1930-as Aranykor című Luis Buñuel-filmben láthatta a közönség. Ezután a Párizsi háztetők alatt című filmben dolgozott.

1932-ben ismerkedett össze Jacques Prévert költővel, akivel élethosszig tartó barátságot kötött. A forgatókönyvíróként is dolgozó Prévert, Marcel Carné, Pierre Prévert, az Allégret testvérek és Jean Grémillon filmrendezők, Kozma József és Maurice Jaubert zeneszerzők társaként Trauner olyan filmek elkészítésében vett részt, mint az Egy vidám tragédia (1937), a Ködös utak (1938), a Külvárosi szálloda (1938) és a Vontatók (1941).

Trauner a II. világháború idején, zsidó származása miatt bujkálni kényszerült. Dél-Franciaországban vonult illegalitásba, a munkával azonban ekkor sem hagyott fel. Ám neve nem kerülhetett fel a stáblistára. Ebben az időszakban A sátán követei (1942), A nyár fényei (1943) és a Szerelmek városa (1945) című filmek díszleteit készítette.

Alexandre Trauner az ötvenes években került Hollywoodba: Billy Wilder Ariane című filmének készítette a látványterveit. Ezután mintegy két évtizeden át alkotott az Egyesült Államokban. Olyan hírességekkel dolgozott együtt, mint Jules Dassin, Gene Kelly, Martin Ritt, Peter Ustinov, Orson Welles és Fred Zinnemann. 1975-ben ismét Oscarra jelölték az Aki király akar lenni című film látványtervéért, ezután költözött vissza Franciaországba.

Trauner rendkívül gazdag életművet hagyott maga után nemcsak egy, hanem két vizuális művészet területén is: több mint 70 filmben dolgozott művészeti vezetőként, látvány- és díszlettervezőként, és festőként is termékeny volt.