Tiltakozás Gergijev ellen Münchenben
Valerij Gergijev, a világhírű orosz karmester újabban nem művészi teljesítménye, hanem homofób nézetei és barátja, Putyin elnök miatt kerül a német lapok címoldalára.
A jeles dirigens, a szentpétervári Mariinszkij opera újjáteremtője, a városban született ugyan, de oszétként a Kaukázusban nőtt fel. Mégpedig az orosz birodalmi eszme támogatójaként: így kiállt a grúz-orosz háború idején Moszkva mellett, egyébként pedig Putyin orosz elnök lelkes híve. Legutóbb a tavalyi választáson állt ki reklám-filmben annak újjáválasztása mellett. Jó személyes viszonyuk nem kis szerepet játszhatott abban, hogy a nagy múltú Mariinszkij (korábbi nevén Kirov opera és balettszinház) nem csak művészileg újulhatott meg, hanem idén megnyithatta 150 milliárd forint értékű beruházással épített új házát.
Gergijev elsősorban orosz zeneszerzők alkotásainak tolmácsolásával szerzett világhírt (s párhuzamosan nagy vagyont). A legkeresettebb dirigensek közé tartozik, a nyugat-európai fővárosoktól New Yorkig, fesztiválokat, művész-képzőt alapított. Az ő felfedezettje Anna Netrebko, az operaszínpadok egyik nagy csillaga – akit egyébként ugyancsak Putyin híveként ismernek.
Az orosz karmester 2013 elején írt alá szerződést, amely szerint 2015-től öt éven át (Christian Thielemann és Lorin Maazel utódaként) a Müncheni Filharmonikusok vezető dirigense lesz. A bajor főváros illetékesei által nagy sikerként értékelt megállapodást azonban egyre több polgár támadja, amióta nyilvánosságra kerültek Gergijev homofób nézetei. A dirigens egy interjúban támogatta a nyáron Putyin elnök által aláírt törvényt, amely szerint fiatalkorúak jelenlétében a homoszexualitásról beszélni büntetendő cselekmény. E szerepe miatt már korábban tüntettek Gergijev ellen a News York-i Metropolitan Opera és a Carnegie Hall előtt s Münchenben is több százan mentek az utcára.
Ezt követően a városvezetés sajtótájékoztatót szervezett a sztárdirigensnek, hogy ott tisztázhassa magát – ám várakozásaikban csalódtak. Gergijev távolról sem határolta el magát korábbi kijelentéseitől, de hangoztatta, hogy számos homoszexuális művésszel dolgozott már együtt, nemi irányultságukkal semmi baja. Ugyanakkor egyrészt azt állította, hogy a vitatott orosz törvényt igazából nem is ismeri – másrészt pedig azt nem a homoszexuálisok, hanem a pedofilok ellen hozták. Utóbbi kijelentésével még jobban felháborította bírálóit, akik elfogadhatatlannak minősítették, hogy összemossa a homoszexualitást a pedofíliával.
Christian Ude, München szociáldemokrata főpolgármestere kijelentette: megkülönböztető nézetek elfogadhatatlanok – különösen abban a városban, amelynek oly súlyos történelmi tapasztalatai vannak, mint Münchennek. Ude ugyanakkor óvott a túlzásoktól, mondván: nem igényelhetik a városukban fellépő olasz művészektől, hogy határolódjanak el Berlusconitól, vagy a kínaiaktól, hogy ítéljék el kormányukat... Gergijev München kulturális tanácsnokához írt levelében hangoztatta: megérti felfogásukat és bízik abban, hogy legközelebb, bírálóival találkozva, megérthetik egymást.
További írásokat olvashat Németországról a
