Társtalan játék
Ezt a könyvet nem szabad szeretni. Ezt a könyvet szeretni kell. Erre a látszólagos önellentmondásra mindjárt itt a magyarázat: ugyanis a drogról van szó, pontosabban mindenféle drogokról. Gonzóregény – hirdeti Kubiszyn Viktor kötetének alcíme. Ezt a kifejezést hiába keressük az idegen kifejezések papíralapú tárában. Szabadosság, személyesség, szertelenség – talán ezekkel a szavakkal lehetne leginkább szemléltetni, mi működteti az efféle szerző stílusát. Vagy mégsem, mert ebben az esetben épphogy nem szertelenségről, hanem a szerek használatáról van szó.
Nem csak az alcím, a főcím is lábjegyzetre szorul. Az orosz rulett gyilkos játék, pontosabban öngyilkos játék: amikor a hatlövetű megpörgetett tárában csak egy golyó van. Kubiszyn regényében azonban jóval több, s nem gyorsan végző lövedék, hanem lassú pusztulást hozó drogok. A huszonkét fejezet majd mindegyikének címében, s nem csak abban, szerepel egy-egy kábszer, mely hosszabb vagy rövidebb úton a halálba visz.
Moszkvában járunk, ahol véletlenszerűen odatévedt hősünknek szépséges hölgykísérője van. Ám nem a „felgyógyult beteg hálaéneke” zeng a föld felett s az ég alatt. Bár az is lehetne, hiszen a szerzőről nagy sikerű Drognapló című kötete óta köztudott, hogy ki tudott szállni az ördögi mókuskerékből. Mintha a pokol köreit járnánk mi, tiszta – ha akadnak ilyen – olvasók. Akit csak a kíváncsiság vezérel olvasás közben, az abbahagyja, leteszi a könyvet. A befogadói feladat ezúttal majdnem megoldhatatlan: a részvét ezúttal kevés, tartok tőle, csak érintettek tudják magukévá tenni a szöveget, hiszen – mint az író vallja – a művészetnek kellene kábítószernek lennie.
(Kubiszyn Viktor: Oroszrulett. Gonzóregény. Kalligram.)
Kelecsényi László
