Tapolca polca

Vajon rossz nyomon járunk-e, ha úgy véljük: az országimázs sok helyi érdekű élményből állhat össze? Itt egy tópart merengtet el, ott egy régi templom, öreg ház, amott néhány jegenye árnya húz csíkokat a földre. Ide jártunk iskolába, amoda udvaroltunk, ezt a szomszédot szerettük, amazt kevésbé. Emlék, látvány, kép, hangulat rakódik egymásra. Civilizáció és kultúra köszön össze.

Hogy aztán mit szeretünk ezen vagy azon a tájon, ebben vagy amabban a városban, hát arra annyiféle a válasz, ahányan vagyunk. Tapolcán például óvodástól érettségizőig körbekérdezték az ott lakókat. Az „Ezért szeretem Tapolcát” fejezetcím alatt megtaláljuk a kézenfekvő válaszokat is („mert szép”, „mert itt születtem”), a meglepőeket is („mert kedvesek az emberek, tisztelet a kivételnek”) és a szorítóan aktuálisakat („mert sok munkahely van”).

A betűk mellett rajzok, képek ugyanettől a korosztálytól. Meglepően jók. Szinte érettebbnek tűnnek, mint a mondatok, amelyeket feljebb idéztünk.

Az érzékenység és a kifejezni tudás példáiból kettőt mutatnék. Az első festője a humorérzékét is csillogtató 13 éves Barcza Lilla. A kép címe: Játék a vízben. A második piktora 16 éves, a neve Mészáros Anna, témája: a tapolcai tópart fái. Szép és szuggesztív. Valóban „image”!

(Az én városom, Tapolca. Szülőföld Könyvkiadó.)

Erdélyi S. Gábor