Születésnapját ünnepli a német Kurázsi mama

Május 31-én lesz nyolcvanöt éves Gisela May német színésznő, énekesnő, az egykori NDK egyik legsikeresebb művésze, akinek neve Kurázsi mama szerepével forrott össze.

2009. május 29., 13:59

Édesanyja művelt, kommunista színésznő, apja szociáldemokrata író volt. Gisela átfogó zenei nevelésben részesült, s már 13 évesen tudta, hogy színésznő akar lenni. A lipcsei színházi iskolába járt a második világháború idején, majd Drezdától Halléig a legkülönbözőbb szerepekben lépett fel, s egyre szélesebb körben lett ismert. 1951-ben a kelet-berlini Német Színházba, Max Reinhard egykori színházába került, s ekkor kapta első televíziós és filmszerepeit -- írja összeállításában az MTI.

Gyermekkori élményei és neveltetése folytán is baloldali lévén belépett az NDK állampártjába, a Német Szocialista Egységpártba. Politikai szerepet is vállalt, sokáig például ő volt a Művészeti Szakszervezet berlini szervezetének elnöke. "Brechtet nem tudja meggyőzően interpretálni az, aki nem osztja Brecht világnézetét" - vallotta.

1957-ben egy Brecht-Weill műsorban hallotta őt a zeneszerző Hanns Eisler, és arra bátorította, hogy folytassa az éneklést. Brecht-műsort állított össze Eisler, Kurt Weill és Paul Dessau kompozícióiból, majd újabb szólóestek következtek Kurt Tucholsky és Erich Kästner műveiből, kabaré-sanzonokból, amelyekkel világszerte tomboló sikert aratott. Fellépett a New York-i Carnegie Hallban és a milánói Scalában, hazájában "a sanzon nagyköveteként", Nyugaton "szocialista csalogányként" emlegették.

May 1962-től három évtizedig volt a Berliner Ensemble, Brecht színházának tagja, az intézményt Brecht felesége, Helene Weigel vezette. 1978-ban játszotta először a Kurázsi mamát - a szerepet korábban évtizedekig Weigel alakította - amely világsikerként tizenhárom évig maradt a repertoárján. 1969-ben kezdődött pedagógiai tevékenysége, otthon és külföldön egyaránt rendkívül keresett oktató volt.

May első férje a zsidó származású, angliai emigrációból visszatért Georg Honigmann, az NDK hírügynökségének alapítója, a kelet-berlini Berliner Zeitung főszerkesztője volt. 1965-től Wolfgang Harich filozófussal élt, akit korábban börtönbüntetésre ítéltek államellenes összeesküvés vádjával. Az egyébként a rendszer hívének számító May ebben nem engedett, s kitartott a politikailag megbízhatatlannak minősülő férfi mellett.

Az újraegyesült Németországban 30 éves tagság után elbocsátották színházából, de ő folytatta hivatását: először színházban, majd a televízióban. Sokáig műsoron volt az Adél és gyilkosai című tévésorozat, amelyben a művésznő a főszereplő mamáját alakította, s egy lelkes fogadtatásra talált Brecht-Weill műsorral a Berliner Ensemble színpadára is visszatért.

Művészi pályafutása nem volt egyszerű - erről ő maga ezt mondta: "Senki nem fedezett fel engem. Művészi karrierem szenzáció nélkül, fáradságosan és lassan ívelt felfelé. Ezt az utat kellett járnom." May a közelmúltban sikeres felolvasó körutat tartott 2002-ben megjelent emlékirataiból, majd pihenőre vonult. Születésnapját csendben, nyugalomban, távol a nyilvánosságtól és berlini lakóhelyétől kívánja eltölteni.