Sztorik a pesti éjszakából
Ezt a kedvcsináló alcímet viseli Kalmár Tibor személyekre szabott anekdotagyűjteménye (A nagy nevettetők), amelyet mindenkinek jó szívvel ajánlhatunk, aki manapság jókedvre akar derülni és/vagy deríttetni.
Kalmár Tibornak, aki évtizedekig dolgozott a legnagyobb élő magyar komikusokkal, mint a Vidám Színpad és a televízió rendezője, és évtizedekig ült a Fészek legendás asztaltárságában (a Királyhegyi-asztalnál), csak figyelnie kellett.
És ő figyelt is: ennek a több évtizedes figyelemnek az eredménye ez a könyv, azokról, akiket személyesen ismerhetett, és azokról, akikről azok meséltek neki, kiket személyesen ismerhetett. Az előszóban (okosan) ki is húzza az akadékoskodó kritikusok méregfogát, kijelentve, hogy műve nem irodalomtörténeti munka, hanem csak afféle történetfüzér, úgy adja közre, ahogy hallotta, csupán szórakoztatni akar, semmi mást. Így aztán nem köthetünk bele, ha egy-egy történetet mi (és az irodalomtörténet) máshogy, mással ismer(ünk), hiszen a Fészek asztalánál ezt így mesélték. (Vagy ő így jegyezte meg.) Sem abba, hogy sajátjává szelídített néhány (korábbi munkákban bőségesen olvasható) történetet is.
A lényeg, hogy Kalmár könyve tényleg színes és élvezetes. És van benne nem egy originális sztori. Az én kedvencem például az, hogyan tanult meg Vadnay László három perc alatt angolul. Nem mesélem el, olvassák el a könyv hetvanharmadik oldalán...
