Színefonákja
A történet a következő. Volt két lány a Színművészeti Főiskolán, akik bár évfolyamtársak és többé-kevésbé barátnők voltak, sohasem szerepeltek egy darabban. A főiskolán sem és az azóta eltelt, nagyjából emberöltőnyi időben sem, pedig közben mindketten első vonalbeli sztárok lettek. Ennek pedig véget kell vetni – határozták el, amikor ének-számokkal egymás után léptek fel valahol. Egyikük aztán véletlenül meghallotta egy régi amerikai trió egy számát és a homlokára csapott: kell egy jó költő-műfordító-drámaíró és a triós dalokból darab lesz!
Ez persze nem a színpadon látható sztory, hanem a darabé. Nem mondom, ha csak hallok róla, kockázatosnak tartottam volna a vállalkozást, még akkor is, ha Udvaros Dorottyának hívják a kezdeményezőt, régi évfolyamtársa Hernádi Judit, a költő-drámaíró pedig Parti Nagy Lajos. Az ötlet azonban bevált. Persze, kellett hozzá Ascher Tamás rendezői ízlése, nem ártott, hogy az Andrews sisters negyvenes-hatvanas években előadott dalai ma is élnek, meg jól jött talán némi szerencsés csillagzat is. A dalokból működő darab, komédia lett, amely élvezhető színéről és fonákjáról is. És ezért jó. Egyszerre önmaga és önmaga paródiája.
A színpadon látható történet szerint egy valaha volt Ki mit tud?-győztes lánytrió két tagja Angéla és Sophie egy születésnapi meglepetés buli kedvéért nekiáll próbálni a régi dalokat. A trió harmadik tagja a külföldön profi karriert befutott Ica kérte őket, hogy jöjjenek el a Choo choo bárba, de pont ő késlekedik. Az itthon maradottak pedig fecsegéssel, énekléssel-tánccal múlatják az időt, míg az ő Ica-Godot barátnőjükre várnak. A nagymama korba érett csitrik bőszen rohangálnak évek-évtizedek, sorsok, remények, kudarcok között.
Megtudjuk, hogy mi lett az akkori szerelmekkel, ki őrült meg, ki disszidált és hogy ki lehetett a régi tégla, aki miatt annyi bajuk lett. Felidéződnek tanárok, szülők, unokák, máig is vérpezsdítő emlékű pasik és megunt, vészesen megszokott élettársak. Ének közben pedig megtörténik a csoda: a megkeseredett, ellomposodott, fájós derekú asszonyokból előbújik a kecses, szexi, hódításra termett lány. A retro-dalok tehát nagyon is élvezhetőek, miközben önmaguk karikatúrái. Ebben nem csak az segít, hogy Udvaros Dorottya vérbő primadonnaként hajlamos igazán belefeledkezni énekbe-táncba, de az is, hogy Hernádi mindvégig idézőjelben marad: kikacsint, parodizál, rátesz és tesz rá.
A darab persze nem működhetne Parti Nagy Lajos remeklése nélkül: a dalok ugyanis sztereóban idézik a múlt század második felét. Az Andrews sisters számai arra is emlékeztetik az első ifjúságán túljutott nézőt, amit annak idején érzett az amerikai boogie-woogiet hallva, miközben a mulatságos szótekervényeket hallja, melyeket egy Bandi nevű, kissé egzaltált tanítóképzős srác írhatott volna a hetvenes években. Az Aurora című szám például eredetileg egy brazil lányról szólt, itt egészen más:
| Ezt kéri párt- s kisz-szervezet, |
| Chattanooga-dal (Chattanooga choo choo) |
| Mayyous-dal (May you always) |
Mindent összevetve: a Bandy lányok igazi jó kis sírós-nevetős nyár esti program. Pont az, aminek Udvaros Dorottya kitalálta és aminek Orlaiék szánták. Színéről, fonákjáról.
