Szerelem olasz módra
Ez egy globális produkció. Az alkotók innen-onnan jöttek: van köztük dán, olasz, lengyel, görög, brit, s ki tudja még, kik. Egyetlen közös tulajdonságuk, hogy mindannyian szeretnének olaszok lenni. Mindenki olasz szeretne lenni.
Hiszen az olaszok oly vidámak, közvetlenek, szépek, dalolósak, mutatósak. Bajnokok a szerelemben, szeretik a gyerekeket, kicsit hangosak, aprókat csalnak, nagyokat mammamíjáznak. Titokzatosak, mint a maffia.
Egyszóval: minden, ami sablon, az itt felhasználtatik. Már csak egy bazi nagy olasz lagzi kellene a végére. Hiszen a film végül is arról szól, hogy két, egymásnak teremtett embert nagy nehezen szétoperál a forgatókönyv, különféle mesterséges akadályokat épít közéjük, majd azokat a hősök áthágják.
De addig még meg kell válaszolni néhány nagy kérdést. Efféléket: lehet-e őszinte barátság egy állatorvosnő és egy halmészáros között? Vajon mit keres Freud doktor a haláruda díványán? Analizálhat-e egy esti tagozatos pszichológus stb. Okosabb-e egy főiskoláról kirúgott, félbemaradt halas pofa a Harvard egész tanári karánál.
Ellenpont: a halbolt árusai néhány naiv jelenetben szinte a Szentivánéji álom mesterembereit játsszák.
Egészében a film nem jó. Részleteiben sem. Elhúzott történet, nem is nagyon leporolt közhelyek, mesterségesen gerjesztett konfliktusok, motiválatlan kapcsolatok stb.
A főszereplő (Jay Jablonski) olasz fiúnak csinos, a női főszereplő (Cerina Vincent) olasz lánynak nemkülönben. Rendezte: Jazon Todd Ipson. A hajdan híres sorozatra (Válás olasz módra, Házasság olasz módra stb.) ez az alibi film egyáltalán nem emlékeztet.
