Szárnyalás a színpadon
Két filigrán nő, akinek élete a rivaldafényben zajlik. Egyikük hangszere a teste, a másiknak a hangja. Két különböző pálya, két eltérő életút, de a legfőbb közös kapocs: a zene. És a személyiségük. Kitartás, határozottság, a soha fel nem adás elszántsága. S a mindezek mellé társuló derű. Bárhol, bármikor találkozunk, az arcukon kedves mosoly. Pedig életük – sikereik ellenére is – állandó küzdelem volt, s nemigen hihető, hogy manapság is gondok nélküli élet az övék.
Bódy Magdit – mint oly sokakat – leginkább az bántja, hogy az évtizedek alatt megszerzett tudást manapság képtelen itthon a szakmájában kamatoztatni. Pályafutása igencsak korán kezdődött. Az MRT híres gyermekkórusával bejárta a világot. 10 évesen még New Yorkban az Ed Sullivan show-ban is énekeltek, a díszvendég Beatles után. A csitri magyar lányok – a fellépésre várva – azon kuncogtak a színfalak mögött, hogy felfedeztek néhány hamis hangot a világhírű zenekar előadásában.
Később, zenei tanulmányait elvégezve, mai szóhasználattal élve igazi sztár lett Bódy Magdi.
Beírta magát a magyar rocktörténetbe, amikor 1972-ben oratórikus formában megtartották a Jézus Krisztus szupersztár magyarországi bemutatóját. Mária Magdolna az ő hangján szólalt meg. Több zenekarnak volt tagja – az eredeti és a 2000-ben újjáalakult Generálnak például –, később műfajt váltott. Hosszú évekig élt Amerikában és Kanadában, jazzklubokban, rádiókban, televíziókban énekelt, sok helyen megfordult máshol is a világon. A 80-as évek elején az ottawai konzervatórium tanára volt, majd saját énekiskolát alapított. Rangos nemzetközi fesztiválokon nyert díjakat, majd másfél évtizede idős édesanyja kedvéért hazatért szülővárosába. Itthon közben nagyot változott a zenei élet, de ő mindig megtalálta a helyét. Ha nem is azt, ami tehetsége és tapasztalatai alapján járna neki bárhol a világon. Évekig a Jazz Gardenben énekelt, legutóbb a Műpában örvendeztette meg társaival a jazz örökzöldeket szerető közönséget.
Pongor Ildikó Kossuth-díjas, Kiváló művész, az Operaház örökös tagja nem mellesleg mesterművész, ami a Nemzet Színésze kitüntetésnek felel meg a tánc világában. Tanulmányait itthon és a leningrádi Vaganova Akadémián végezte. Prímabalerinaként eltáncolta szinte a teljes klasszikus repertoárt, de emlékezetes élményt nyújtott többek között Béjart, Balanchine, Seregi László, Jiří Kylián, Kenneth MacMillen, László Péter, Fodor Antal, Pártay Lilla balettjeiben is. Az Anna Kareninában például, amelynek címszerepében felejthetetlenül finom drámai játékkal ajándékozta meg közönségét. Évekig sztárvendége volt a bécsi Staatsopernek, majd szólista Stockholmban, de tapsoltak neki Mexikótól Kanadáig, Japántól a Távol-Kelet számtalan országáig, ahová tucatszor kapott meghívást. Észak-Amerikában világsztárgálákon lépett fel, s mivel család nélkül elképzelni sem tudta az életét, három gyermeknek is életet adott. Nem tudni, honnan maradt még ideje, ereje arra, hogy 1989-ben a Nemzeti Balett Együttes művészeti vezetője legyen, s emellett aktívan segítse a szakmai szervezetek munkáját.
Társkoreográfusként részt vesz a Don Quijote és a Hattyúk tava színpadra állításában, és már aktív pályafutásával párhuzamosan balettmesterként is kipróbálja magát. „Sok táncos semennyi pénzért nem csinálná ezt, a felelősség és a megfeszített szellemi munka miatt. Akit edzek, azzal ugyanis azonosulnom kell. Egy szinten tehát fel kell adnom magam, és őt kell segítenem. Egészen más, mint táncolni, hiszen akkor csak saját magamért felelek. De amikor a színpadon szerepel az általam felkészített művész, az az igazi boldogság.”
(A címben említett „négykezes” – már az idézőjel is sejteti – nem Pongor Ildikó és Bódy Magdi közös zongorajátéka lesz, hanem egy izgalmas, zenés beszélgetés a két művész sikerekben és nem mindennapi élményekben bővelkedő pályafutásáról, május 9-én este 6 órakor, az Alexandra Pódium „Élet- só Bayer Ilonával” c. műsorában)
