Számvetés hatvanmillió halott után

Majd 18 millió férfi szolgált a hitleri hadseregben (aligha maradt család érintetlenül), közülük ötmillió pusztult el. A Szovjetunióra támadó csapatok minden harmadik katonája halott volt ’42 tavaszára: halott, sebesült, fogoly vagy eltűnt. (Ugyanezen idő alatt majdnem kétmillió szovjet hadifogoly veszti életét német fogságban.) Azoknak a kiskamaszoknak, akiket 1945 elején öltöztettek Wehrmacht-mundérba, nagyjából négy hét volt a várható életkilátásuk (ahogyan szép békeidőkben a statisztikusok fogalmazni szoktak).

Ez volt tehát a német történelem legnagyobb hadviselő serege, amely a legnagyobb területi hódítást és a legnagyobb bukást érte el a legvéresebb háborúban. „Konzervatív becslések szerint a katonáknak legalább 5 százaléka részt vett valamiféle háborús bűntett elkövetésében. Ez csak a keleti fronton ötszázezer embert jelentett” – számolja a szerző.

A Wehrmacht bűntettei című kiállítás, az azt követő vita, amely a hadsereg történelmi szerepét vizsgálta, szakított a „bűnös SS”, „ártatlan, a katonaszakmát művelő Wehrmacht” dichotómiával.

Segítette a tisztázást, hogy végre hozzáférhetővé váltak azoknak a lehallgatott beszélgetéseknek a szövegei is, amelyeket 1945-ben Angliában rögzített a brit titkosszolgálat a Trent Park-i hadifogolytáborban, ahol Hitlernek több mint nyolcvan tábornokát őrizték, s akik azt hitték, zavartalanul beszélgethetnek.

A bűntettek közé sorolják az úgynevezett komisszárparancsot, amely minden szovjet politikai tiszt azonnali kivégzését írta elő, ide a civil lakosság bántalmazását, a partizánvadászatot, a hadifoglyok éheztetését és elpusztítását, majd hárommillió ember kényszermunkára hurcolását német gyárakba („kicsike robotra”), a megsemmisítő, ideológiai háború mindenoldalú kegyetlenségeit. („Aki sandán néz, agyon kell lőni” – mondta Hitler 1941. július 16-án.)

(Guido Knopp: A Wehrmacht. Számvetés. A Harmadik Birodalom fegyveres ereje. Fordította Farkas Tünde. Mérték Kiadó.)