Stílusgyakorlatok

Az íróról azt mondja egy hiteles forrás (ő maga), hogy Dés Mihály egy „nagydumás link, aki értelmiséginek adja elő magát”. Főszereplőnk, Koszta János egyszerűbb fazon (amit az is bizonyít, hogy ő nem írt könyvet Désről), de ő sem az a kiköpött hivatalnoktípus. „Az orgazmustudomány Makarenkójaként” túlfűtött tettes és áldozat egyszerre. (Két férfi, egy eset – mondhatnánk.) Meséli és egyidejűleg kommentálja az eseményeket, néha megsemmisítő öniróniával. (A házibuliban „ráztam magam, mint egy becsvágyó bajadér”.)

Gyakran megfordítja a szereposztást: mint ügynökjelölt ő ír karaktergyilkos jellemzést a beszervezésével kísérletező Galambos elvtársról. Kivételes érzéke van a groteszk iránt. A káoszt természetes állapotnak, életkeretnek látja. Nem óhajt beépülni a rendszerbe, csak él benne. „Felvilágosult fatalizmus” vezérli.

A nyolcvanas évek Pestje nagy dzsungel. Hősünk itt szellemi segéderősködik: műfordít, tolmácsol, dramatizál, azaz minden akcióban csak „második száj”. De érik már a saját regény, amelyben végre ő beszélhet magáról, még ha sok-sok vendégszöveg segítségével is. Lenyűgöző stílusparódiák, ironikus idézetek, pamfletba illő megállapítások szórakoztatnak, némi szégyenlős intellektualizmussal: két bazmeg közt egy Nietzsche-sor...

Az abszurd életút megtörik: Kosztának a diliházban látnia kell, hogy „milyen billenékeny a különbség a társadalmilag elfogadott normalitás és a bedilizésnek minősített kirekesztés között”.

Az „egyenlőtlenség harmóniája” aztán a kilencvenfokos kékkúti kanyarban törik össze: Dés elengedi hősének kezét. Utána már csak az utókor következik. Mi, olvasók.

Ez a generáció tudta a legjobban rosszul érezni magát – állítja a szerző nagy feltűnést keltő első regényében, amelyben tesztoszterontörténet vegyül bibliai elemzéssel, (ál)kulcsregény száz verssel, memoárral, naplóval és viccgyűjteménnyel. És lám, az élet minden históriát továbbír: a könyvben emlegetett divattervezőt, Király Tamást a kötet megjelenése táján gyilkolják meg. Véletlenül így is jönnek a rímek. Mindenhonnan.

(Dés Mihály: Pesti barokk. Magvető Kiadó.)

Erdélyi S. Gábor