Social Network – A közösségi háló
Főhősünk nem Othello típusú férfi. Ha sértve érzi magát, nem fojtogat, hanem mérgében kitalál valamit, amiből kifolyólag ő lesz a világ legfiatalabb milliárdosa. (Édes a bosszú. És főleg hasznos.)
Persze ha itt megállna, a Harvard lányainak kicikizésénél, nem ő lenne a Facebook nevezetű nyilvános tér szülőatyja, nem ő lenne az információs társadalom egyik építője, főszereplője, haszonélvezője, emblematikus alakja. (Akkor ő csak egy sértődött programozó lenne, ház körüli használatra.)
A webvilág idolja is ő lenne? Az nem. Hiszen Mark Zuckerman élete nem édes. Inkább keserű. A közösségi háló morcos kitalálója és önközpontú működtetője olyan egyedül marad, mint az ujjam, s a lánnyal, akivel lehetne talán valami közös, nem tud épkézláb mondatot váltani a történet keserű befejezésekor. (Hogy közben meggazdagodott? A baj nem jár egyedül...)
Egyszerű karriertörténet lenne? Nem. A szokásos amerikai trükk: a tárgyalás, az ítélkezés, amelynek a dramaturgiája annyi jobb-rosszabb filmben működött? Nem. Barátság, szerelem dilemmák? Nem. A Facebook apoteózisa? Nem és nem, egyáltalán nem.
Emberi történet, amely most éppen a Facebook létrejöttének körülményeiről szól. Az érzelmek, indulatok, jellemek, szövetségek és árulások, csapdák és hálók ugyanolyanok, mint kétezer éve mindig, csak a keret modern. Az üzenőfal, a megosztott világ, a háló. Amely összeköt és bekerít.
A rákerülő profilt ugyan magad szabhatod ki, de a hatókörét nem korlátozhatod. Aki akarja, megtudhatja: kik a barátaid, a kapcsolataid, milyen vagy másokkal, magaddal. Mindenki, aki akarja! Hogy ez nyereség-e, vagy veszteség, döntsd el magad!
Az aktuális történet az örök szereplőkkel viszont kiválóan alapos, átélhető, izgalmas. Ettől és a szinte tökéletes színészektől igen jó a film!
(Rendezte David Fincher, játssza Jesse Eisenberg, Arnie Hammer, Justin Timberlake, Andrew Gaerfield és mások.)
