Skandináv krimi

Az első igazán ismert és elismert skandináv krimit egy angol írta. A dán királyfiról.

Alapesetben: az idő kizökken, s a hősnek a feladata „helyretolni azt”, katartikus módon vagy – más műfajban – hepienddel. A helsingöri várban is megesik a dúlás, de Hamletet négy százados emeli a ravatalra, emlékére díszsortűz dördül. Meghalt a király, éljen a király (ha norvég is...).

Az újabb krimikben természetesen kevesebb az efféle filozofikus vállalás, a modern idők széttöredezettsége miatt hiányzik a „világrend” élménye, nincs, ami helyreálljon. A történet végén (itt is!) derék nyomozóink elmennek szabadságra. Ami privát élménynek nagyszerű lehet, de műzárásnak kevés! Pláne földrengés után.

Pedig jó néhány ügyben felborzol bennünket a könyv. A „jóléti államokról” nem elsősorban a sorozatgyilkosság jutna eszünkbe, még ha gazdag vállalati vezéreket irtanak is (mint itt). A világszerte sikeres skandináv krimihullám erős jellemzője épp a társadalmi érzékenység, a látszatok széttépése, a kritikai rajz. Svédország – itt a bizonyíték – már a kilencvenes években szembekerült a bankválság némely tünetével, a migrációs problémákkal, a posztszovjet térség maffiáinak kriminalizációs kérdéseivel. S ez újdonságok mellett a szokványos detektívregények (-filmek) sablonjai is bevetésre kerülnek: tehetetlen főnökök, értetlen belső ellenőrzés, kudarcos házasság, űzöttség és kötelességtudat, hisz az üzleti élet jeleseit pusztítja el éjszakánként valaki, mindig két lövéssel, és a pisztolygolyót a falból kivájva magával viszi. Vajon ez-e a rejtély kulcsa? Vagy az a különös zene, amelynek kazettájához egy be nem fejezett merénylet után nyomozóink hozzájutnak? Vagy valami titkos társaság mozgatja a szálakat? Esetleg egy összeesküvés-elmélethez kellene visszanyúlnunk?

Megtudjuk.

(Arne Dahl: Misterioso. Fordította Papolczy Péter. Kiadta a Scolar, mintaszerű dizájnnal.)

Erdélyi S. Gábor