Pontok könyve

A blogbejegyzések helye a világháló – gondoltam eddig, Kertész Péter új könyve viszont az ellenkezőjéről győzött meg, amikor eredetileg a neten közzétett gondolatait most kötetben nyújtja át olvasóinak. Könyvének receptje egyszerű. Végy egy mamát, aki akkurátusan gyűjti és rendszerezi a család relikviáit – az elgazdátlanodott ruhadaraboktól az apró tárgyakon át a mindenféle irományokig –, aztán egy irigylésre éppenséggel nem méltó sorsú családot, majd egy elég nagy kapacitású számítógépet, amelynek merevlemezén kényelmesen elférnek az ember évek, évtizedek során összegyűlt töprengései. No meg, kell egy újságíró, aki habitusát és szakmai kvalitásait tekintve merőben más, mint azok, akiket manapság a rádióban, tévében hallunk, látunk, a napi híráradattal versenyt úszva olvasunk. Kertész régi vágású zsurnaliszta. Számára a blog olyan, amilyen a sajtó írógépkattogós, ólomszedéses világában az újságírói notesz volt: nevek, jegyzetek, hirtelen támadt ötletek, poénok vagy szigorú következetességgel végiggondolt dolgok tárhelye. Mindegy neki, hogy a sajtónyelv pongyolaságairól, Orbán Viktor ámokfutásáról vagy egy ismert Kossuth-díjas író tévéadásban elhangzott jó tanácsairól van-e szó – annak kapcsán, ő hogyan szokott gyermeket verni (sajátot persze) –, netán arról, hogy egy a hetvenhez közelítő férfi miként szorong a férfimosdóban az urológiavizsgálat előtt, mindenről eszébe jut valami mélyen emberi.

Csapongó írásaiban a leggyakoribb írásjel a három pont. Kertész nem akarja az olvasót meggyőzni semmiről. Ő csupán idéz, felidéz, és mindössze azt szeretné, ha kicsit elgondolkodnánk. Mondatai olyanok, mint odavetett emlékeztetők – ősökről, zsidóságáról, Szentendréről, szerelmekről, saját ráncairól, hétköznapi csalódásokról és közéleti disznóságokról, de a legizgalmasabb ponton elhallgat. Jön a három kertészi pont, és nincs tovább. Illetve van, de Kertész az eltöprengés felelősségét, a tanulságok levonását cinkosára, az olvasóra bízza.

Értjük, mire gondol.

(Kertész Péter: Apám kalapja – Wesley János Kiadó)

Berkó Pál