Petíciók párbaja – Pszichológiai síkon folytatódik a ledarált mesekönyv ügye
A Labrisz Egyesület gondozásában megjelent Meseország mindenkié című gyűjtemény ismert mesék átiratait tartalmazza. Ezek többek közt olyan, érzékenyítésre szolgáló témákat helyeznek a középpontba, mint a másság, a kisebbségek, a pszichés problémák, az időskor és a homoszexualitás. Dúró Dóra, a Mi Hazánk Mozgalom elnökhelyettese ez utóbbi témát kifogásolva gyűrte bele a kötetet egy iratmegsemmisítőbe.
Nem sokkal később a Magyar Nemzetben Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta arról nyilatkozott, hogy a korai érzékenyítés ártalmas lehet a gyerekek számára. A mesekönyvet pedig védelmébe vette a pszichológusszakma egy része, a lapzártánkig közel 1300 szakember által aláírt állásfoglalás 21. századi elméletekre hivatkozva mondja ki: „E könyv a többségi társadalom gyermekei számára éppen azért fontos, hogy lássanak tőlük eltérő élethelyzetben lévő gyerekeket. Lássák, hogy az említett csoport tagjai hozzájuk hasonlóan sokfélék, és még ha bizonyos dolgokban különböznek is, sok vágyuk, küzdelmük és motivációjuk megegyezik.” Továbbá megemlítik, hogy az aláírók elhatárolódnak Bagdy Emőke említett nyilatkozatától, többek közt azért, mert szerintük nem létezik olyan, hogy „túl korai érzékenyítés, ha a történet és a szöveg az adott korosztálynak megfelelő”.
Az állásfoglalás hatására elindult egy másik petíció is, amelyet nemcsak pszichológusok, hanem bárki más is aláírhat. Eszerint a pszichológusszakma egy része módszeresen hangulatot kelt Bagdy Emőkével szemben. „A támadást szakmai jellegű vitának hazudják, azonban nem más, mint megfélemlítési kísérlet azok ellen, akik mernek másképp gondolkozni, mint a liberális, gendersemleges tanokat hirdető mainstream. […] Ne engedjük, hogy levadásszák, ne engedjük, hogy meghátrálásra kényszerítsék véleménydiktátorok, akik szerint csak akkor lehetsz szakember, ha a libertin doktrínák szerint gondolkodsz” – olvasható a felhívásban, amelyet Pocsai Tamás tett közzé, akit e-mailben kerestünk meg, mivel kíváncsiak voltunk, milyen szakmai érvek mentén áll ki Bagdy Emőke mellett. Pocsai úr azonban csak laikusként tudott volna válaszolni a kérdéseinkre, mivel – saját megfogalmazása szerint – nem része a pszichológusszakmának, pusztán erkölcsi okokból kezdeményezte a petíciót. A jelenleg közel 30 000 aláíró többsége sem pszichológus végzettségű, akik pedig megindokolták, miért csatlakoztak a petícióhoz, leginkább puszta szimpátiára hivatkoznak.
Bagdy EmőkeBagdy Emőkét is megkerestük, hogy bővebben kifejthesse véleményét az ominózus mesekönyvről és a korai érzékenyítésről, ám nem vállalta az interjút. Levelében arra hivatkozott, hogy túl sok megkeresést kapott az utóbbi időben, és hozzátette, hogy ő felnőttekkel foglalkozik, nem meseszakértő gyerekpszichológus, bár éveken át tanított fejlődéstant, és írt a témában. Kijelentése, amellyel úgy tűnik, azt állítja, hogy ő valójában inkompetens a témában, azért érdekes, mert a Magyar Nemzetnek viszont szakértőként nyilatkozva többek közt azt mondta, 3-5 éves korban „a meséknek kiemelten fontos jelentőségük van, mert ezek révén bejuttathatók olyan üzenetek is, amelyeket a gyerek kritika nélkül fogad, mivel neki még kritikai érzéke és viszonyítási alapja sincsen. Például ha arról hall egy történetet, hogy két herceg egymásba szeret, akkor ezt a gyerek megjegyzi, és számára már evidencia lesz, hogy a fiúk egymásba szerethetnek”. Ez márpedig a mesék és a gyermekek fejlődésének kapcsolatáról állít valamit. Bagdy ráadásul az óvodáskort célozza be, miként írja: „a gyereket is toleranciára kell nevelni, viszont ezt nem óvodáskorban kell megtenni”.
A Meseország mindenkié azonban nem ennek a korosztálynak szól, hiszen 9 éves kortól ajánlják. Szóval, nem tudni, hogy is kerül a hétmérföldes csizma az asztalra.
A cikk eredetileg a 168 óra hetilap 2020. október 21-i számában jelent meg.
