Örömtárlat

A századforduló magyar festészetének egyik legtöbbet vitatott alakja a felvidéki nemesi családból származó, a filozófia és a teológia iránt egyaránt érdeklődő Mednyánszky László. Alkatilag olyan nagy művészegyéniségekhez állt közel, mint Csontváry Kosztka Tivadar vagy Gulácsy Lajos.

Koraszülöttként jött a világra, ezt súlyosbítva gyermekkorában agyhártyagyulladáson esett keresztül. Ifjú korában a szülői házban agyon óvták, később viszont ő strapálta betegre magát. Kedélyvilága borongós volt, meditációra és álmodozásra hajlamos, egyesek szerint víziókra is. Arisztokrata származását Tolsztojhoz hasonlóan teherként élte meg. Bárói rangja ellenére közelebb érezte magát a csavargók és földönfutók világához, mint a felső tízezer zárt kasztjához.

Származásának hátat fordítva, – sokszor felháborodást, megrökönyödést keltve – rongyosan járt, külvárosi kocsmákat, kaszárnyákat, vidéki útszéli fogadókat látogatott. Csavargásaiból is puritán, szegényes környezetbe tért haza. Egyik festő kollégája így emlékezett vissza Mednyánszky bécsi műtermére: „...Bútorai egyáltalán nem voltak, csak egy dívány, amin aludt. A modellek címeit szénnel a falra jegyezte, egyetlen asztalán: ételmaradékok, szappan, borotva, festékes tubusok hevertek összevisszaságban, a sarokban pedig méteres magasságban fehérneműhalmaz.

Mednyánszky elvből nem mosatott. Mindig új fehérneműt vásárolt, és a régit eldobta...” Arisztokratikus származásából mindössze ennyi maradt. Együtt érző természete, önfeláldozó segítőkészsége azonban közmondásos volt. Képein túladva, pénzét a rászorulók közt szétosztva, ő maga a létminimum határán élt. Járványos betegeket ápolt, a 1879-es szegedi nagy árvíznél segített, a csavargóknak próbált megélhetést szerezni.

Mindig is vonzották a sötét és drámai jelenetek, az élet fonák oldalához tartozó durva karakterek. „Komplementerjeinek” nevezte az ilyen típusokat. Csavargó képeiben őket igyekezett megfesteni, és naplójában is gyakran hivatkozott rájuk. Festményein mélységes humanizmussal ábrázolta az emberi esendőséget és kiszolgáltatottságot. „Minden ember a nagyság csodája.” (Mednyánszky László naplója) Kritikusait is megdöbbentette az a borzongató realitás, ahogy vásznain a születésüktől már végleg nyomorra ítélt embereket megörökítette. Az emberi nyomorúság mélységeit csak Gorkij és Brecht drámái, egyes filmek és a szociofotósok hozzák felszínre a későbbiekben.

Barbizon és Bécs hatása

Nagy hatásúak Mednyánszky egyedi hangulatú tájképei. A nagyvárosok légkörét csak rövid ideig bírta, néhány hónapos megfeszített műtermi munka után rendre visszavonult vidékre. Vándorlásai során bebarangolta a monarchia szinte valamennyi vidékét. A Tátrától a dalmát tengerpartig, Fiumétől Erdélyig, miközben Pesten és Bécsben egyszerre tartott fenn műtermet, de alkotott Szolnokon is.

Az Istent a természettel azonosította, ezért a tájat csodálattal és alázattal festette meg. Képeit a napok és az évszakok változásának milliónyi, pillanatonként változó hangulatelemeiből építette fel. Talán éppen tájképfestészetének ez a vonása gátolta meg, hogy számtalan kortársával szemben motívumainak és hangulatainak skálája nem szűkült be. Ellenkezőleg: változatos képi világa természethez fűződő bensőséges viszonyának eredménye. Így jöttek létre különböző méretű és igényű vázlatos és kidolgozott tájképeinek százai, melyek még ma is nagy számban kerülnek elő az ismeretlenségből.

Mednyánszky az egyik legtermékenyebb magyar festő volt. Alkotásainak száma a 3000 darabot is meghaladja, de annál több is lehet, ha abból indulunk ki, hogy feltételezhető életművének csak alig egyharmada számon tartott.

A haditudósító Mednyánszky

Életművére nagy hatást gyakorolt az 1914-ben kirobbant első világháború. Idős kora ellenére minden követ megmozgatott, hogy a szolgálatot teljesítő hadi festők egyike lehessen. Erőfeszítései sikerrel jártak: korára rácáfolva a háború valamennyi frontvonalát bejárta, óriási mennyiségű vázlatanyagot, s több száz háborús képet hagyva hátra az utókornak. Érzékenysége okán Goyán senki nem ábrázolta ilyen mélyen humánus lélekkel a háborút.

1915 január 17-én Zsolnán volt a sajtóhadiszállás, ahová Mednyánszkyt is kommandírozták. Sajog benne a természet utáni vágy, és ha van ideje rá, keres egy darabot belőle magának. Ezt írja a naplójába: – „A múlt napok egyike olyan gyönyörű volt (...) elmentünk sétálni a két temető meg az új katonai temető mellett. Gyönyörű tavaszi idő volt, a vékony jégrétegek behorpadtak a napsugártól amint alattuk a víz a földbe húzódott. (...) Violák, szelíd kékek, meleg szürkék, rózsás és diszkrét színek váltakoztak...” Százával készítette háborús jegyzeteit, amelyekből képek lettek.

Hadi festményei, mint a pályakép utolsó korszaka az életmű kiteljesedését jelentik. A megújulásra még utolsó éveiben is képes Mednyánszky ebben az időszakban olyan festményeket készített, melyeken a korábban szigorúan elkülönülő figurális és tájképi elemek egyszerre vannak jelen. Ezen az utolsó „nagy csavargáson”, a fronton szerezte később krónikussá váló betegségeit, köztük végzetes vesebaját is. A társtalan, homoszexuális művész 66 éves korában Bécsben magányos halt meg.

Két lábon járó nyugtalanság és elvágyódás

Sorsa elég sok belső konfliktussal szolgált ahhoz, hogy állandó feszültségben éljen. Nem volt szüksége sem alkoholra, sem más stimuláló szerre. Csupán csak arra, hogy mintha lidércfényt követne, állandóan úton legyen, és az ismeretlent keresse véget nem érő bolyongással. „Mintha egy elnyújtott, hosszú búcsú lenne Mednyánszky festészete, egy küszöb átlépése előtti tétovázás, ami mögött már nem a művészet van, hanem a túlvilági viszontlátás ködös kilátásaiba való beletörődés, a megbékélés nyugalma, vagy egyszerűen a semmibe való feloldódás.”

A kiállítás

Az október végi bemutatóval a különös életű festő legszebb képei előtt kíván tisztelegni a Virág Judit Galéria. Azonban nem csupán Mednyánszky népszerűsége teszik aktuálissá a kiállítást. (A Magyar Nemzeti Galériában 2003-ban megrendezett több mint 400 műtárgyat felvonultató Mednyánszky-életműkiállítás óriási népszerűségnek örvendett, a kiállítás nyitva tartásának meghosszabbítására késztetve a rendezőket. A tárlat nézettségi rekordját pedig azóta csupán egyetlen, Munkácsy Mihály 2005-ös bemutatója volt képes túlszárnyalni.)

Legalább ilyen fontos szerepet játszott a döntésben, hogy az 2003-as tárlattól napjainkig szinte teljesen átértékelődött a festő életműve. A Mednyánszky-kutatás nem kis meglepetésekkel szolgálva, teljesen új képet rajzolt a festő személyiségéről, a teljes életművet létrehozó művészi szerepvállalásról, valamint a festő korához fűződő viszonyáról.

Ugyanakkor nem elhanyagolható, hogy Mednyánszky László alkotásai a mai magyar műkereskedelem legnépszerűbb alkotásai közé tartoznak, rendre nagy licitemelkedéssel kelnek el az árveréseken. Olajképei mérettől függően 1 és 25 millió forint közötti sávban mozognak.

A bemutatásra kerülő több, mint száz festmény különböző közgyűjteményekből, intézményektől, valamint jelentős magyar és szlovák magánygyűjtőktől érkezett. A galéria fontosnak tarja hangsúlyozni: nagy öröm számukra, hogy a Szlovák Nemzeti Galéria több művet is kölcsönzött a kiállításra.

A kiállítással egy időben egy összefoglaló, reprezentatív album lát napvilágot a galéria kiadásában. A kötetben az archív fotók, korabeli publikációk, valamint Mednyánszky személyes levelezése és naplóbejegyzései mellett azok az alkotások is láthatók, amelyek az egyik legnagyobb magyar festő munkásságának legjavát alkotják.

A kiállítás október 29-től november 27-ig tekinthető meg. A látogatás ingyenes, a galéria munkatársai hetente 4 alkalommal ingyenes tárlatvezetést tartanak.

Bayer Ilona