Örömszolgálat

Falcsik Mari mindig versközelben élt, bár hosszú utat tett meg a költészetig. Gyerekkorától irodalmi pályára készült, de csak negyvennégy évesen publikált először.

2010. június 4., 22:03

0Emberi, művészi sorsa csupa disszonancia. Évtizedekig a fióknak írt, ám közben szorgalmasan alkotta legfontosabb művét: a saját személyiségét. Falcsik számára a vers nem a mondatoknál kezdődik, hanem a megküzdött szabadságnál. Ötvenhatban született, bölcsészkart végzett, könyvkiadónál dolgozott, aztán 1982-ben úgy döntött: feladja biztos egzisztenciáját, szabadúszó lesz. Rendszeren kívüli. Nem önsanyargató értelmiségi pózból. Ezt érezte hiteles magatartásnak. A belső autonómia, a szellemi függetlenség nála tudatos áldozatvállalás. Későn kibomló költői tehetsége a kivárás jutalma.

Falcsik Mari első kötete – Sanzon nehéz időkben – hat éve jelent meg, s azonnal „robbant” az irodalomban. Azóta nem nagyon akad magára valamit is adó folyóirat, amely ne közölne tőle verset, tárcát. Bár a szerző menekül mindenféle trend elől, mégis generációs idollá vált. És a szabadságszomj költeményeit nemcsak az ötvenesek olvassák.

Új kötete, a Sorsvadász akár tizenévesek kedvence is lehetne: tele ritmussal, szinte táncolni való strófákkal: „Nevetve fújja fázós tenyerét / tizenhat évét szórva szerteszét / hogy már vakít / arcán a fényes óvatlan mosoly / melegíti a csúszós lángoson / szép ujjait.” (Miskolc, kora hajnal)

A célkeresztbe most a költői sors került.
A művészi szabadság ára sokszor a magány. A vendég vagy idegen című versében így fogalmaz. „Te itt is ott is / vendég maradtál idegen csak nyári átutazó / sose osztoztál egyetlen napjukban sem.”

A szerző az elmúlt években Láposi Farkas gitárművésszel lépett fel közös esteken. A költőnő honlapján is Láposi gitárszólója hallható. A muzsikus nemrég harminckilenc évesen elhunyt. „Halála sokkoló, múlhatatlan mély fájdalom. Amit ketten kezdtünk, annak most elképzelni sem tudom a folytatását” – nyilatkozta Falcsik.

A Sorsvadászt is az elvesztett barátnak ajánlja. Ám a versek mégsem sötétülnek el a gyásztól, a keserűséget feloldják az életteli, áramló rímek. Így válik a könyv mementóvá, ars poeticává is: a költészet minden helyzetben vigasz. Örömszolgálat.

(Falcsik Mari: A sorsvadász. Jelenkor Kiadó.)

Sándor Zsuzsanna