Nincs ki a négy kereke
Ez tényleg olyan, mint egy Rejtő-regény. Tuskó Hopkins (akit a lengyel Kazimierz Nowak alakít, igazi elhitető erővel) vesz egy nagy levegőt, és keresztül-kasul kerékpározza magát Afrikán. Értsük meg jól: van egy ember, kitolja a fészerből átlagos, dögnehéz férfikerékpárját, hozzá két pótkerék (külső, belső, saller), ing, búrkalap, víz, aztán elindul a sivatagnak.
Nincs ám váltója, lámpája, az égvilágon semmije nincsen, csak a két lába meg egy fényképezőgép, amellyel igyekszik megörökíteni útjának legfontosabb eseményeit. Megy, mendegél, kerekez Afrika-szerte, közben bennszülöttekkel ismerkedik, felfedezéseket tesz, természeti szépségeket figyel, és vadállatokat (na, mit lehet csinálni egy jól irányzott biciklipumpával?) terít le és/vagy szelídít meg.
A következőt javaslom: tessék kitolni a biciklijüket a sarki játszótérig, kölcsönkérni egy ezerwattos filmgyári lámpát, bevilágítani a homokozót, és le-fel kerekezni benne mondjuk tizenöt percig. Arra se lesz erejük, hogy megkérdezzék, ez az ember egyáltalán hogyan maradhatott életben.
Pedig azt tette. Rejtő-regénybe illő hihetetlen kalandok után hazatért Lengyelországba, rendezte képeit, előadást tartott, majd újabb – ázsiai – utat tervezett. De azt a párkák már nem engedélyezték neki: tudtak valamit.
Képeiből most a Lengyel Intézet mutat be néhányat. Figyelem: a kiállított kerékpár csak illusztráció. Nowaké ennél is visszafogottabb volt.
