Művészkönyvek bűvöletében
„A művészkönyvek műfaji elemzését ráhagyom a művészettörténészekre, akik egymással vetekednek ennek az igen sokrétű művészi formának tudományos meghatározásában” – írja művészkönyvgyűjteményének katalógusában Vermes Júlia, a budapesti születésű bázeli gyűjtő.
(A világhírű gyűjtemény egy része ezúttal a Vízivárosi Galériában látható.) Ami engem illet, nem irigylem a művészettörténészeket. (És megértem a gyűjtőt, aki definíció helyett egyszerűen csak örül gyűjteménye minden egyes újabb darabjának.) Nem irigylem, merthogy a legtöbb, amit ebből kihozhatunk, valahogy úgy hangzik, hogy „valami módon műalkotássá lett objekt, melynek így vagy úgy köze van a nyomtatott könyvhöz”. A Vízivárosi Galériában látható gyűjteményrészlet kapcsán leginkább két irányzat látszik kibontakozni. Egyrészt vannak a „primer” műalkotások, szobrok, grafikák, ilyenek, amelyekben a könyv valamilyen módon szereplő. (Ábrázolódik, jobbára.) Másrészt vannak azok a tárgyak, amelyek eredetileg „egyszerű” könyvek voltak, de aztán, egy-két művészi gesztus következtében, műalkotásokká lettek.
És vannak a többiek, valahol a kettő között.
E sorok íróját mindenesetre lenyűgözte a sok ötlet, amely ezen a kis téren is elfért, s csak azért emeli ki közülük Barabás Márton két „Forgatókönyv” című művét, hogy konkrétummal is szolgáljon a tények szerelmeseinek.
