Művészek a negyediken
Úgy látszik, hogy a hazai bankstruktúrában egyre jelentősebb szerepet vállaló Oberbank (Felpénzintézetnek tudnám fordítani a szélsőséges puristák kedvéért) a kultúra támogatásából is szeretné kivenni a részét – a maga megfontolt módján persze.
Időnként kiállításokat rendez ugyanis (mondjuk el dicsérőleg: sok más hazai bankkal együtt, habár – tegyük hozzá bírálólag – mintha a válság szelére egyesek túl könnyen felhagytak volna vele), s bár ezeket nem veri nagydobra (úgy látszik, szeriőz üzletpolitikáját az önreklámok iránti tartózkodással tudja fokozni), a kiválasztott szerencsések a legkiválóbb hazai képzőművészek alkotásaiban gyönyörködhetnek jóvoltukból.
A bankbéli tárlatoknak, hiába, ez a szűk keresztmetszete: nagyon kevés olyan cég van, ahol külön erre a célra szánt terekben rendezik a kiállításokat. Jobbára a fiókok, központi irodaházak falán lógnak a képek ilyenkor, olyan helyen tehát, ahol egyébként munka folyik – és rendezett nyitvatartási idő, általában hétköznap. Ezek a paraméterek persze nem segítik a zavartalan műélvezetet, de azért az a határozott véleményünk, hogy még mindig jobb így, mint sehogy. Ráadásul itt inkább csak egy gesztusról van szó: jön az ügyfél a bankba, s tárgyalás közben vet egy-két pillantást a falra is, meglátja és megszereti a festményeket, és már tudja is, mire költse az imént megszerzett szabad felhasználású hitelét. Hát így valahogy.
Az Oberbank központi fiókjában, ott a West End tornyában ezúttal Soós Nóra, Győri Márton és Buda István munkáit láthattuk. Előbbiekről sokszor ejtettünk már szót ezeken a hasábokon (Jolsvai kolléga direkt sportot űz belőle, hogy valamennyi tárlatukról beszámoljon), utóbbit most volt módunkban megismerni.
Örvendünk.
