Méray

Kétféle ember van. (Tréfa: aki folyton két részre osztja az embereket, és aki nem.) Az egyik, akinek a címben szereplő név egy újságíró-írót jelent, a Szabad Nép egykori publicistáját, aki ’56-ban Párizsba távozván, könyveivel, cikkeivel, az általa szerkesztett újsággal és közéleti szereplésével életben tartotta a forradalom szellemét. A másik, akinek egy motorkerékpárt. A kétfajta ember kétfajta olvasótábort is jelent, természetesen. Ez a könyv (Négyesi Pál: Méray – egy járműgyár története. Kiadja a Veterán Autó és Motor), mondjuk így, szándéka ellenére kísérletet tesz a két olvasótábor egyesítésére. Hiszen a mű egyfelől egy hajdan divatos és a régi motorosok között (jav.: a régi motorok gyűjtői között) ma is nagy népszerűségnek örvendő márka minden titkát elénk tárja a rajzasztali születéstől a sorozatgyártásig, beleértve valamennyi variációt éppúgy, mint az elemek, alkatrészek precíz leírását – a műszaki adatok hiánytalan felsorolása a könyv végén található. De igazi élményt nyújt ez a könyv azoknak is, akik a hazai ipar, a hazai polgárság történetére (vagy annak egy érdekes szeletére) kíváncsiak. A Méray–Horváth család története, a Méray Motorkerékpárgyár története a 20. századi magyar história legérdekesebb lapjai közé tartozik: akik egyszer megírják majd a hazai polgárosodás útját, és ennek az útnak szomorú végét, nem nélkülözhetik ezt a forrásértékű könyvet. És akkor még nem szóltunk a könyv harmadik fejezetéről (ezt a mulasztásunkat most pótoljuk), amely a motorsport iránt érdeklődőknek kínál igazi csemegét – hiszen a család „második nemzedéke” alaposan belevetette magát a motorsportba is (természetesen Méray motoron versenyezve), szebbnél szebb eredményeket érve el.

A könyvet unikális képanyag teszi teljessé.

Nádas Sándor