Megint tévedtünk

Amikor egy esztendeje megjelent (és elsöprő sikert aratott) Hahner Péter könyve, a 100 történelmi tévhit, magam is hosszan dicsértem az ötlet eredetiségét, egyszerűségét, egyszersmind zsenialitását, a folytatás lehetőségét is felvillantva. Nem kellett sokat várnunk, hogy a kiváló történész és az Animus Kiadó kirukkoljon a folytatással. Máris itt az újabb száz történelmi tévhit, amit (ezt aztán végképp nem nehéz megjósolni) nyilván további százak és ezerek követnek majd. Hiszen a történelemről való gondolkodásunk óhatatlanul egyszerűsítésekkel jár, és onnan igazán már csak egy lépés a téves elgondolás. Mélységes mély a tévhitek kútja, ne mondjuk inkább feneketlennek? – ha szabad egy híres regénykezdő mondatot témánk kedvéért parafrazálnom.

A második száz tévhit között (miként annak idején az első kötetben is) persze különféle közkeletű tévedések kaptak helyet. Hogy a franciák ősei a gallok lettek volna, ezt inkább nyelvi fordulatként kell elképzelni: mintha a magyarok őseit a hunok között keresnénk. (Még ha van is, aki megteszi – Galliában és Hunniában.) Drakula valóban élt, de nemigen hasonlít a modern filmek hőseire: jobbára ez is tudható. Mátyás sem volt igazságos, és V. Károly birodalmában persze lenyugodott a nap. Közkeletű, bár sokszor cáfolt tévedés a női pápa története, vagy az, hogy Lenin német ügynök lett volna. Aztán van sok olyan fejezet, amely megítélésbeli „tévhiteket” oszlat: hogy ki volt nagy király, és ki nem, és hogy Casanova elképesztően sok nőt csábított el. Mert hát mi számít nagynak, és mi elképesztőnek?

Akárhogy is, a könyv szórakoztató és tanulságos, éppúgy, mint az elődje volt.

Meg ahogy az utódai lesznek.