Madarak
Árvíz Indiában, Réztábla a kapu alatt, Via Mala, A Manderley-ház asszonya, Egy múló pillanat – megannyi emlék az olvasgató (kis)polgárok könyvespolcairól a múlt század közepéről. Ma már nem hoznak lázba: a bestsellerek hamar hervadnak. El is mentem volna öntudatosan Daphne du Maurier könyve mellett, ha nem vonja magára a figyelmemet a kötet (és a klasszikus Hitchcock-film) címe: a Madarak. Ez megállított.
A címadó írás csak laza alapötletként szolgált a filmrendező számára: az eredetiben egy alsó-középosztálybeli angol munkáscsalád küzdött a megvadult sirályokkal Cornwallban, a filmben viszont Kalifornia a helyszín, és a háttér, a szereplők is tipikusan amerikaiak. Ám a siker nem ismert határokat: a horrorprodukció bekerült a világ filmtörténetébe.
A novellákban nagyon erőteljes, egzotikus légkör jelenik meg. Valamiféle szorongó lebegésben élnek a hősök. Például: egy sértődött és állandó szemrehányásokba belekövesedett asszony egy almafa képében kísérti és tartja továbbra is megfoghatatlan, de nyilvánvaló ellenőrzése, befolyása alatt özvegyét. Itt a titokzatos hegy, a Monte Verit?, amelyre nem lehet feljutni, onnan nem lehet lejönni, valahol az életen túl, halálon innen terül el. A dongalábú fényképésszel félrelépett márkinő kínosan gyilkos története a napsütötte Cote d’Azurön történik, és fordul feloldhatatlan csapdahelyzetbe. Ugyancsak titokzatos a gyilkos lánnyal randevúzó leszerelt katona esete vagy a magányos öreg a tengerparton.
Mindegyik írásban megjelenik az erőszak, a kés, a csőr, a fegyver. Csupa érdekes és meglepő történet a harmincas évek modorában. Hogy nem váltak mégsem avíttá, abban nagy része van a kitűnő fordítónak, aki hajlékony és mai nyelven tudta megszólaltatni a hajdani világsikerek egyikét.
(Fordította: Bihari György. Gabo Kiadó.)
Erdélyi S. Gábor
